Az egyházalapítás korunkra divatos szóvá vált. Köznevesített egyházat bárki alapíthat, vallási (tév)eszméit szabadon áramoltathatja, leplezett gazdasági társaságként előnyöket szerezhet az adózáskor, a haszonból pedig telkeket, régi (magyar) nemesi kastélyokat vásárolhat fel. Mára már az iskolaalapítás, pontosabban szólva az iskolavásárlás sem ütközhet akadályba. Ám törvényhozóink is sokszor elfelejtik: Krisztus egyetlen egyházat alapított, amely (sajnos) felekezetekre oszlik.
Ugyanakkor az Újszövetségben kevés hely szól Krisztus „egyházalapító” szándékáról. A legmarkánsabbak talán azok a szavak, amelyeket Pál meghívásánál hallott: „Saul, Saul, miért üldözöl engem?” (ApCsel 9,4). Pál azzal, hogy Krisztus tanítványainak életére próbált törni, az egyházat is üldözte. Péter elsőbbségéről pedig Máté evangéliumában olvashatunk: „Neked adom a mennyek országa kulcsait. Amit megkötsz a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldasz a földön, a mennyben is fel lesz oldva” (Mt 16,19). A fogság után kialakult zsidó felfogás szerint Isten kezében vannak országának kulcsai, amelyeket olykor emberi megbízottaknak adhat át. A kulcsok az üdvösség útját jelentik, nem magát az üdvösséget. A kulcsátadással Jézus arra rendelte Pétert, hogy gondoskodjon az üdvösség útjáról, vagyis hogy teljhatalommal kormányozza az üdvösség intézményét, az egyházat.
Mint eddigi írásainkban már többször szóltunk róla, az esztergomi Keresztény Múzeum alapítója, Simor János prímás nemcsak a régmúlt művészeti emlékeit gyűjtötte, hanem előszeretettel adott megbízásokat kortárs (például nazarénus) művészeknek is. Joseph von Führich (1800-1876) csehországi születésű osztrák festőtől két festményt vásárolt meg: a Krisztus átadja Szent Péternek a kulcsokat és a Madonna a kis Jézussal címűt. Ezt a szerzeményezést egészítette ki két freskó (a Jézus Lázár sírjánál, valamint a Hitetlen Tamás) kartonjának megvásárlása. Festőnk (önéletrajza és fiának visszaemlékezései szerint) 1816-ban kezdte meg művészeti tanulmányait a prágai Képzőművészeti Akadémián. Tíz évvel később – Dürer és Cornelius művészetétől vezérelve – Rómába ment. Itt csatlakozott a nazarénus körhöz, és részt vett a Palazzo Massimi kifestésében három freskó erejéig. 1831-ben már Berlinben találjuk, ahonnét Bécsbe ment mint képtárőr és a kompozíció akadémiai tanára. Bécsben, 1848-ban készítette el a reprodukción látható festményt is, a Krisztus átadja Szent Péternek a kulcsokat.
