Az Esztergomi Keresztény Múzeum kincsei: Remete Szent Antal

Ezzel a „szomorú” ténnyel a mai írásunkban szakítunk, és örömmel mutatunk be egy olyan festményt, amelynek alkotója biztosan Paolo di Giovanni Fei – vagy műhelye. Paolo di Giovanni Fei (1369-1411) sienai festő volt, és Bartolo di Fredi, illetve Pietro Lorenzetti hatása alatt alkotott. Ecsetének vonásait biztosan őrző műveit Sienában és Washingtonban őrzik, amelyekhez képest a Keresztény Múzeumé korábbinak és kiforratlanabbnak mondható. Sajnos stílusa alapján a kutatók inkább Fei műhelyének alkotásaként tartják számon szárnyas oltárunkat. A festmény igen kis méretű, magassága csak negyvennégy centiméter. Emiatt azon házi oltárok körébe sorolható, amelyek rendelése a tizennegyedik század második felére jött divatba. Az oltár összegzi a keresztény hit lényegi elemeit. Fő témája az Ige megtestesülése: Szűz Mária két oldalán női szentek állnak, közülük a bal oldali attribútuma, a lámpa alapján biztosan felismerhető: Szent Lúcia. A Kisded Szűz Mária ölében helyezkedik el, fejüket egy irányba, Lúcia felé fordítják. Felettük négy muzsikáló angyal látható, ám elhelyezésük nem követi a keret karéjait. Az angyalok felett, az oromzatban Krisztus keresztre feszítését ábrázolta a művész, a kereszt két oldalán ikonográfiailag megszokott módon evangélista Szent Jánost, illetve Szűz Máriát festette meg. Az oltárképet kétoldalt szárnyak kísérik, melyeknek témája a remeteség. Ennek megfelelően balra Keresztelő Szent Jánost, jobbra Remete Szent Antalt ismerhetjük fel. Az évszázadok során leginkább a triptichon szárnyai sérültek meg, ezek nyomait az 1970-es restauráció próbálta eltüntetni.

Valószínűleg ugyancsak a házi áhítatot szolgálta az a hasonló magasságú tábla, amelyen szintén Máriát, az áldó Kisjézust és két előbbi szentünket láthatjuk. Az alakok mondatszalagokat tartanak kezükben: Jézus „Ego sum”, Keresztelő Szent János „Ecce Agnus Dei” feliratút. Oltárunk mesterét a szintén sienai Sano di Pietro (1406-1481) követői között kell keresnünk. Sano di Pietro híres festő és miniátor volt, Sassetta tanítványaként kezdte pályafutását a quattrocentóban. Két festményét a budapesti Szépművészeti Múzeum gyűjteményében is megtalálhatjuk.