Ám Erzsébet kezében nem elemózsiás kosarat, hanem rózsákat tart. Az okot a tőle balra álló bajuszos, lovát visszafogó férfialak kilétében kell keresnünk. Ő Henrik, aki Erzsébet férje, Lajos távollétében a türingiai grófságot kormányozta. Erzsébet sógora kormányzása alatt sem feledkezett meg a szegények és a betegek megsegítéséről. Egyik nap Henrik váratlanul tért haza a vadászatról, és akkor találkozott Erzsébettel, amint épp kosárral a karján igyekezett a szegényekhez. Henrik föltartóztatta, mert látni akarta annak tartalmát. Erzsébet engedelmesen átadta neki kosarát, ám Henrik benne élelem helyett illatozó rózsákat talált, ezért útjára kellett bocsátania őt
A gyűjteményalapító Simor János prímás a nazarénus festészet kedvelője volt. Azé a nazarénus stílusé, amely a tizenötödik századi itáliai festészet eredményeit a tizenkilencedikbe ültette át. Ezért Simor már győri püspökként megbízásokkal kereste fel az ebben a stílusban alkotó Franz Joseph Dobyaschofskyt, a bécsi képzőművészeti akadémia tanárát. Festőnk sikerét garantálta az a tény is, hogy több műfajban is könnyedén tevékenykedett. Történelmi, vallásos kompozícióit, illetve a mindennapi életet témául választó zsánerfestményeit könnyedén találjuk meg az árverési házak katalógusainak lapjain. Ám nemcsak az aukciós házakban, hanem az esztergomi Keresztény Múzeumban is, ahol Árpád- házi Szent Erzsébet csodáján kívül Mária mennybevételét, Szent Józsefet a Kisjézussal, illetve egy itáliai pásztorfiút ábrázoló festményét is megtekinthetjük.
