Az esztergomi Keresztény Múzeum kincsei: Giovanni Paolo Panini

Ebben az esetben kevesebbet kell költenünk, másrészt megadatik az az öröm, hogy hazatérve nagyítóval próbáljuk kitalálni: hány ablaka is van annak a bizonyos palotának.
Régebben sem volt másként: a módosabbak fényképezőgép hiányában festőket szerződtettek arra, hogy utazásaik során rögzítsék a tájat, vagy sokkal egyszerűbb megoldásként a festőt küldték el maguk helyett. Egyik eset sem problémamentes: Széchenyi István azért pörlekedett Enderrel, mert az a táj helyett görög nőket rajzolgatott, Ligeti Antal pedig a Károlyi grófnak azért sopánkodott, mert az egyre távolabbi tájakra küldte őt.

Egy Rómába delegált nagykövet az 1700-as években Giovanni Paolo Paninit (1691-1765) bízta meg azzal, hogy fessen neki olyan festményeket, amelyek Róma és környékének ókori műemlékeit egyszerre mutatják be. Panini ezért egy képzelt enteriőrben kisméretű vásznakon helyezte el a romokat úgy, mintha egy kiállítóteret rendezett volna be. Vásznáról természetesen a megrendelő sem hiányozhatott. Panini jó üzletember volt: ezen a „virtuális” tárlaton a saját műveiről készített apró másolatokat „állított ki”. Akkora sikere volt festményének, hogy utána már többen fordultak hozzá: volt, aki az újkori Rómát szerette volna így hazavinni. Panini mestere volt a „tömörítésnek”: számtalan festményén ideális városokat konstruált meg úgy, hogy az ókori műemlékekből egymás mellé, illetve mögé helyezett hármat-négyet. Az újkori Örök Várost már ritkábban festette meg: az új építmények nem vonzották annyira tekintetét. A műemlékek effajta (és sokszor tanító, moralizáló szándékú) rögzítése a kor divatjává vált. Például római festőnk kortársa volt az a Giovanni Battista Piranesi (1720-1778), akinek metszetein keresztül ismerte meg Európa az antik építészetet.

Az építészként és díszlettervezőként is foglalkoztatott Panini egy korai, 1710 körüli munkájával képviselteti magát az esztergomi Keresztény Múzeum gyűjteményében. A perspektíva problémájának hangsúlyozott vizsgálata, az aránylag nagyméretű alakok előtérben való elhelyezése szolgál bizonyítékként arra, hogy a vászon valóban a festő fiatalkori korszakából származik. A szereplők viselkedése miatt még címet is adhatunk a Simor prímás által Rómában megvásárolt műnek: Egy apostol prédikációja.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..