Az Esztergomi Keresztény Múzeum kincsei: Szent Lénárd

Számtalan olyan műalkotást láthatunk, ahol az angyalok hangszert tartanak kezeikben azért, hogy Isten dicsőségét zengjék. Egy-egy ilyen festmény zenetörténeti jelentősége sem elhanyagolható, hiszen a festő korának hangszereit örökítette meg. Egy 1494-es oltár bélletképein így találhatjuk meg a hegedű ősét, egy a lantot, hárfát és egy orgonát. Az aranyos háttér előtt elhelyezkedő angyalok nem tűnnek túlságosan vidámnak, de ennek okát nem feltétlenül Bach és Mozart zenéjének hangulatkülönbségében kell keresnünk.

Az oltár a Szatmár megyei Csegöld görög katolikus templomából származott át az esztergomi Keresztény Múzeum gyűjteményébe, festője (B. E. mester) a Jánosréti mester köréből kerülhetett ki. További tábláin a festő az apostolokat, illetve a segítőszenteket két csoportra osztotta fel. Sajnos, az előbbieknek csak a fele maradt fent. A táblák másik oldala Krisztus szenvedésének jeleneteit ábrázolják: az Olajfák hegyét, a keresztvitelt és Pilátus ítéletét. A segítőszentek között (Miklós, Dénes, Vid és Magnus társaságában) találjuk Szent Lénárdot is, akiről november 6-án emlékezünk meg. Lénárd VI. századi galliai remete volt, és „mellékesen” fogolyszabadító. A királytól kapott kiváltsága alapján ugyanis az összes olyan rab, akit Lénárd meglátogatott, visszanyerte szabadságát. Életszentségének híre hamar elterjedt a világban, és ennek köszönhetően egy egész falu alakult ki körülötte. Ábrázolási módjáról fogalmat alkothatunk egy szászfalvi festő 1515 körül készült alkotása alapján is, amelyen szentünket bő ujjas bencés ruhában, pásztorbottal és tonzúrával láthatjuk. Ezt a művet szintén a Keresztény Múzeumban találjuk.