Fotó: Tóth Teodóra
A nap előadásokkal kezdődött. Tóth Konstantin OSB, a Czuczor Gergely Bencés Gimnázium és Kollégium igazgatója öregdiákokat hívott meg vendégként. A volt bencés diákok, Muraközi Gergely ügyvéd, Kozsurek Márk kutatóorvos, Fésüs Gábor szívsebész és Nagy Ádám biológus életükről, foglalkozásukról és hivatásukról beszéltek, baráti hangon szóltak a diákokhoz, és megköszönték a bencés atyák egykori kitartó és alázatos pedagógiai munkáját.
A pályaorientációs előadásnak is beillő tanúságtételek után a gimnázium diákjai és tanárai a Szent Ignác-templomban ünnepi szentmisén vettek részt, melyet a csornai premontrei apát, Fazakas Z. Márton OPraem vezetett. Az ünnepi szónok Kelemen Áron OSB volt. Beszédében felidézte a 215 éve történt eseményeket, majd személyes hangvételű gondolatokkal erősítette mindenkiben az emléknap jelentőségét: „Nekünk, magyar bencéseknek elválaszthatatlanul összeforrt az életünk az iskolával. Szent Márk ünnepe minden évben arra emlékeztet bennünket, akik most kevesen és nem annyira fiatalon, mégis mindennap elindulunk az iskola felé, hogy adni tudjunk, beálljunk és beállítsuk a ránk bízottakat ebbe az óriási dialógusba, hogy ugyanúgy tudjunk Ábrahám hitével egyszerűen megindulni és munkába állni, mint ahogyan azt az első bencések tették 215 évvel ezelőtt.”
A tizenhat évig tartó kényszerű szünet után 1802-ben nem kis feladat előtt állt a rend. A kevés rendtag már idős volt, és a tanárságban nem éppen jártas. Pannonhalma gazdaságait is újra kellett szervezni, hogy képesek legyenek támogatni a székházakat. 1802 őszén a bencések csak két helyet tudtak átvenni, Győrt és Sopront. A XIX. század közepén élő Rimely Mihály pannonhalmi főapát így dicsérte az újrakezdés nehézségeivel küzdő bencéseket: „Csodálatos, hogy ezek az emberek, akik közül egy volt negyvennégy éves, a többi ötvenen felüli, milyen buzgósággal és készséggel vállalták a munkát, holott a feloszlatás idején könnyebb volt az életük. Most, előrehaladott korban a nevelői munkát mégis odaadással végezték, hogy a Fölséges Restaurátor (I. Ferenc császár) bizalmára méltónak bizonyuljanak.”
Említsük meg név szerint is a Győrött 1802-ben újrainduló bencéseket (zárójelben születési évük): Mollik Tóbiás (1751) igazgató és házfőnök, Anchely Ildefonz (1753), Horváth Péter (1747), Patsay Tibor (1751), Borsó Gellért (1758), Krasztsenits Jakab (1757).
Nem mindenkiből lesz tudós ember vagy híres személyiség, de tudnunk kell, hogy valamilyen módon mindenki kiemelkedik a sokaságból. Bízunk abban, hogy a győri bencés közösség még sok száz eredményes, kitartó, példaértékű életet élő, érett gondolkodású embert indít majd útjára, és továbbra is lesznek olyanok, akik elfogadják Isten hívó szavát a bencés életre.
I. József 1786-ban feloszlatta a magyar bencés rendet, vagyonát a vallásalapnak juttatta. A szerzeteseknek el kellett hagyniuk kolostorukat, és egyházmegyei szolgálatban helyezkedhettek el. Már a császár halála után megkezdődtek a tárgyalások az udvarral, hogy milyen módon állhatna vissza a rend, de az ügy bonyolultsága miatt és a sokféle ellenhang közepette csak lassan haladt előre a dolog.
Ferenc király trónra lépése aztán új lendületet adott az ügynek, és sokat számított József nádor készsége is, aki lelkesen állt a bencések, a ciszterciek és a premontreiek mellé, hogy visszakaphassák javadalmaikat, és új feladatot láthassanak el, nevezetesen az ifjúság nevelését. 1802 tavaszán sikerült mindenben megegyezni, és az új pannonhalmi főapát – Novák Krizosztom – beiktatására kijelölték április 25-ét.
A főapát június 4-én kelt levelében köszönte meg a királynak kegyes intézkedését, és rendje nevében „bensőséges hálát” mondott a visszaállításért. Ígérte, hogy „a beiktatás napja minden évben ünnep lesz a szerzetnek” – mondta el a megemlékezés történelmi hátteréről Sárai-Szabó Kelemen OSB perjel, a Szent Mór Bencés Perjelség elöljárója.
