Szülei 1956-ban hagyták el Magyarországot: a karmester elsősorban világpolgári szemlélete miatt döntött a távozásról, a színésznő pedig azért, mert be akarták szervezni… Sunny Melles, huszonnégy év után tért vissza Thomas Bernhard Immanuel Kant című színművének milliomosnőjeként a bécsi Burgtheaterbe – nem is akármilyen sikerrel. 1985-ben Desdemonát játszott itt. Tízéves kora óta áll színpadon, tizenkét évesen Max von Sydow filmpartnere volt. 1990-ben a salzburgi Jederman női főszerepében debütált. Büszkén vallja magát magyarnak, és azután hivatkozik multikulturális műveltségére, érdeklődésére. Először arról kérdeztem, hogy „bemutatkozásként” mit árulna el magáról.
– Bár színésznő vagyok, és rajongok a hivatásomért, számomra első helyen a család áll. Szeretem a nyíltságot, kedélyt, fontos számomra az emberi tartás, melyért egész életemben kiállok. Kedvelem a humort, de nem a másik embert sebző iróniát. A színház számomra csoportmunka, melyben mindenki olyan, amilyen a partnere. Bár individualista vagyok, de a színpadon mégiscsak egy nagy gépezet csupán egyik kereke. Fontos számomra a publikum, és tanulok a kritikából. Mindent elolvasok. Lámpalázas vagyok, de ezt megtanultam gyakorlással kordában tartani. Hajlamos vagyok a rendezői pálcát magamhoz ragadni, mint a fociban a Stürmer. Bosszant a hazugság, nem tudom elviselni, de fontosnak találom a felelősségviselést. Esterházyt olvasok, igaz, németül, kedvelem Kertészt, szeretem Ligeti és Kurtág zenéjét, a nagyvilágból pedig tisztelem Obamát. Fantasztikus, amit oly rövid idő alatt elért… Folytassam?
– Mindig színésznőnek készült, vagy mások hatására alakult így az élete?
– A játék euforizál. Olyan, mint a szerelem! Szenvedély, kedv, üresség, kiégettség szinte állandóan jelen vannak az ember életében, és egy tőről fakadnak lelkében. Legfeljebb súlyuk változik. Sok nagy partnert, neves színházi embert említhetek, akikkel összehozott a szerencsés véletlen. A magyar származású George Taborit, Bálint András nagybácsiját, akivel Mozart Bäsle leveleit dolgoztuk fel. Tőle tanultam, hogy a színház nem mese, és nem „egyszer volt, hol nem volt”, hanem pillanatnyi helyzet. Akkor kell megfelelned, amikor éppen színpadon állsz. A teljesítményed megismételhetetlen, nem úgy, mint a filmben, ahol mód nyílik „korrektúrára.” Az érzelmek hozzátartoznak a színházhoz, Richard Burton állította egyszer, hogy nem képes játszani, mert oly szerelmes. A színésznek kell a színház, mint egy falat kenyér, és kell a publikum.
– Milyen a viszonya a közönséggel?
– Kritikája sokat jelent számomra, tanulok belőle. De nem kerülök egészen a hatása alá, különbséget teszek játék és valóság között. Számomra a színészet legalább annyira a veleszületett tehetség kérdése, mint amennyire kemény tanulás eredménye. Szorgalom és fegyelem, e címszavaknak van óriási jelentősége. Időben kell megjelenni, idő kell az átlényegüléshez. Én például magam készítem a sminkemet is.
– Vannak kedvenc szerepei?
– Az ember személyisége sem egysíkú, szeretem a komikus szerepeket, mert szeretek vidám lenni. Ahumor segít az életben. Anselm Feuerbach szerint „a humor átsegíti a lelket a buktatókon, és megtanít a saját fájdalommal játszani”. Thomas Bernhard színművében például eltüntetek egy mobiltelefont, és amikor csengetését utánozom, oly hihető vagyok, hogy még a férjemet is megtévesztem. Tréfálkozni még nehezebb, mint komolynak vagy komornak lenni, holott e tulajdonságra sokszor még a kemény próbák alkalmával is szükség van.
– Szerepei kezdettől széles skálán mozognak. Klasszikusak, mint Dieter Dorn Faust-rendezése, említhetem kiemelkedő Cressida-alakítását a müncheni Kammerspielében, Csehov Ványa bácsiját vagy Shakespeare Szeget szeggel című vígjátékát, de változatos műfajokat mutatnak filmszerepei is. Jó néhány klasszikus megfilmesítés, mint az Emilia Galotti, Balzac-történet, német TV-krimi fűződik nevéhez. Legutóbb a Bavaria Buddenbrooks című filmjében, idén az Effie Briest, vagy a Krupp család történetéről készült filmben láthatta a közönség.
– Nemrég Zoltán Pál filmrendezővel dolgoztam egy Martin Suther-műben – amely Locarnóban közönségdíjat kapott; Wolfgang Glückkel pedig egy Oscar-díjra felterjesztett produkcióban. De éppúgy részt veszek jótékony rendezvényeken, gyerekek, szegények támogatásában. Néhány napja a Péter és a farkas szövegét olvastam fel. A Szimfonikusok gáláján Gert Foß és Neil Shicoff is fellépett.
– Azt olvastam, szeretik a szemére vetni, hogy egy rendező határozottságával rendelkezik.
– A rendező személye, útmutatása fontos, de persze a színésznek is van hozzátennivalója. Rendezői álmom most Dieter Dornnak köszönhetően megvalósul. Dumas Kaméliás hölgyének zenés változatát fogom megrendezni 2010-ben a Cuvilliés Színházban. A zenei érdeklődés legalább olyan fontos kihívás számomra, mint a rendezés.
– Tág világnézetű, többféle vallású családból származik. Hogy áll a hit kérdésével?
– Zsidó és keresztény vallásban nevelkedtem, de fontosnak tartom a buddhizmust vagy a Koránt is. Nem árt mindegyikről olvasni, hiszen ezek ismeretében jobban megérthetünk másokat. A tolerancia, a párbeszéd nagyon fontos a kultúra és főként a béke szempontjából.
– Nagy családban él, ahol bőven akad érdekesség…
– A Sayn-Wittgenstein-Sayn család a Rajna menti Berndorfból származik. A törtenelmi Sayn kastély alatt egy középkori várból Ludwig herceg és felesége, Leonilla hercegnő barokk kastélyt építtetett, amely sok látogatót vonz. Kápolnájában Árpád-házi Szent Erzsébet, Hessen és Türingia patrónusának relikviája található. Lánya, Gertrud von Altenberg készíttette az ereklyetartót. 2006-ban, amikor a szent halálának 775. évfordulóját ünnepeltük, Korona, kenyér és rózsák címmel kiállítás is volt a helyszínen. Ez a magyar vonatkozás, de a Sayn-Wittgenstein család is adott történelmi neveket. Volt orosz cári vonala és Hohenlohe-Schillingfürst-rokonsága. Johann von Habsburg főherceg, aki Aussee vidékén romantikus szerelembe esett Anna Plochl postáskisasszonnyal és lemondott rangjáról, a férjem felmenője. A kilencvenéves nagymama, Marianne zu Sayn-Wittgenstein-Sayn, a salzburgi fesztiválok társadalmi elitjének vendéglátója, akinél Charles herceg és Sirikit királynő is megfordult. Fáradhatatlan fotós, most jelentette meg legújabb kötetét.
– Ha lehetne egy kívánsága, ami meghallgatásra találna, mit kívánna?
– Hogy férjemmel és két gyermekemmel sokáig élhessünk együtt egészségben, szeretetben!
