Az ember több mint biológiai létező, a fejlődés nem jelenthet csupán gazdasági vagy technikai növekedést – fogalmazódott meg különböző formában, de közös meggyőződésként az előadók véleménye a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Iustitia et Pax Bizottsága által – a Faludi Ferenc Akadémiával, a Barankovics Alapítvánnyal és a Mária Rádióval közösen – rendezett konferencián. A kereszténység ismertette meg a világgal az egyenlőség és a szabadság fogalmát – mondta köszöntőjében a házigazda, Kuminetz Géza szemináriumi rektor, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának dékánja.– A keresztény állam- és társadalomfelfogás az értékek követését tűzi ki célul. Ezért az egyháznak a társadalmi problémákkal kapcsolatban hallatnia kell a hangját – amint teszi is például a pápai enciklikákban –, illetve a mostanihoz hasonló tanácskozásokon. A konferencia címében megfogalmazott fejlődés fogalmát járta körül előadásában Goják János, a Iustitia et Pax Bizottság főtitkárának előadása, melyből kiderült: az utóbbi évtizedek szociális enciklikáinak mindegyike arra figyelmeztet, hogy a szabadság, a társadalmi és gazdasági fejlődés szükséges az ember fejlődése szempontjából, de nem elegendő: az ember ugyanis több mint biológiai létező. Ebből következően minden olyan elmélet, struktúra, amely a fejlődést csupán a gazdasági növekedéssel vagy a technikai haladással azonosítja, tévútra vezet. A rendszerváltozás utáni első magyar kormány gazdasági minisztere, Kádár Béla közgazdász professzor rámutatott: XVI. Benedek pápa enciklikája sajátos útmutatást jelent elbizonytalanodott, az oksági kapcsolatokat összekeverő világunk számára. A jelenlegi válságról szólva hangsúlyozta: korántsem csupán gazdasági, pénzügyi, foglalkoztatási, szociális, illetve társadalmi szinten megnyilvánuló krízisről, hanem globális vezetési válságról is szó van. A kizárólag a haszonelvűségen alapuló gazdasági modell okozta zavarokat súlyosbítja a társadalom bénultsága, az értékrend torzulásai. A tömegmédiumok hatásának ellensúlyozására szükség volna a család és az egyház nevelői szerepének erősítésére. A körlevél szerint a felemelkedés útjai nem a struktúrák, intézmények átalakításában, hanem az erkölcsi, szellemi gazdagodásban keresendők. A Caritas in veritate enciklikára is hivatkozva „a szeretet gazdaságtanának” szükségességét hangsúlyozta az előadó. Az 1970-es évek végétől szinte teljesen eluralta a gazdaságról való gondolkodást a haszonelvűség, ennek világméretű válságát tapasztaljuk napjainkban – állapította meg Baritz Sarolta Laura domonkos nővér. Pedig az ókorig visszanyúló erényetika – amelyet Arisztotelész nyomán Aquinói Szent Tamás kifejtett, és amelyre az egyház társadalmi tanítása és a mostani pápai körlevél is épül – egészen más gazdasági életet, struktúrát eredményezne. A gazdaság alapcélja ugyanis nem a minél nagyobb haszon, hanem a közjó. A piacot korlátoznia kell az erkölcsnek, a testvériségnek, az ingyenességnek, az odaadás kultúrájának. Az enciklika a profit trónfosztásáról beszél. „Ha az ember gondolkodásmódja változik, akkor változhat a rá épülő gazdasági rend is” – hangsúlyozta Baritz Sarolta Laura. Kerekasztal-beszélgetés során gazdasági vezetők válaszoltak a kérdésre: van-e konfliktus az erényes és a sikeres vállalatvezetés között; s hogy miben és hogyan lehet előmozdítani valamiféle változást. Szunai Miklós (Ökocentrum Zrt.) szolgálatnak nevezte a menedzseri tevékenységet, hozzátéve, hogy az erényt korántsem egyszerű gyakorolni a vállalatvezetés tekintetében. Fodor István (Ericsson Hungary) kifejtette, hogy nagy dilemma érzékelhető az üzlet vagy erkölcs kérdését illetően. Héjj Tibor (Proactive Management Consulting) szerint a Caritas in veritate mindenkinek szól, a változást alulról fölfelé kell előidézni, fentről lefelé pedig támogatni lehet azt. A Caritas in veritate az emberi jogokat tárgyalva az igazságból indul ki – hangsúlyozta előadásában Frivaldszky János, a PPKE ÁJK docense. Az ember természettől fogva személyközi kapcsolatokban él. A jogrendnek arra kell épülnie, hogy meg kell adnom a másiknak azt, ami neki jár. Azonban a szeretet jegyében szemlélve a másik személyt, kiderül, hogy ennél sokkal több dolog és jog illeti meg – fogalmazott az előadó. A szeretet ugyanis az igazságot keresi, amely szükséges az emberi kiteljesedéshez. Balázs Zoltán, a Corvinus Egyetem docense ugyancsak a kölcsönös egymásrautaltságot hangsúlyozta. A politikusoknak fel kell ismerniük: a törvények önmagukban elégtelenek. A jognak a természetjogon kell alapulnia. A válságból való kiút, valamint a lehetséges jövőkép volt a témája két további pódiumbeszélgetésnek. Benkő Ágota, a Faludi Ferenc Akadémia vezetője szerint a közösségépítés, a civil társadalom megerősítése és az egyház szociális tanításának megerősítése, minél szélesebb körű megismertetése jelenthetne kiutat. Sok elszánt ember kezdeményezése nagy dolgokra képes – összefogásra van szükség. Juhász Judit, a katolikus rádió vezérigazgató-helyettese nélkülözhetetlennek tartotta, hogy a kiutat jelentő üzenetek eljussanak az emberekhez, ezért elengedhetetlenül szükség van az értékeket népszerűsítő közszolgálati médiumok megerősítésére. Vértesaljai László jezsuita szerzetes szerint a válságból kivezető úthoz hitre, bizakodásra és bátorságra van szükségünk. Bod Péter Ákos közgazdász, korábbi miniszter és jegybankelnök úgymond hiányolta a válságjeleket, merthogy a krízis arra világít rá, hogy a dolgok nem mehetnek tovább úgy, ahogyan eddig. Márpedig a jelek szerint a globális gazdaság meghatározó szereplői még mindig nem mutatnak igazi hajlandóságot a változtatásra. Cselényi László, a Duna Televízió elnöke szintén abban reménykedik, hogy a válság rádöbbenti az embereket gondolkodásuk, magatartásuk megváltoztatásának szükségességére. Ifj. Zlinszky János, aki a Jövő Nemzedék Országgyűlési Biztosának hivatalát képviselte a beszélgetésben, az ökológiai válság elmélyülésének veszélyére figyelmeztetett: az emberiséget meg kell menteni – önmagától. Mayer Mihály pécsi püspök, a Iustitia et Pax bizottság elnöke zárszavában hangsúlyozta: a krízis, amelyben élünk, elsősorban bizalmi válság. Az ember nem bízik az emberben – mert nem bízik (eléggé) Istenben – szögezte le a püspök. Elsősorban a mai kor emberképét kell helyreállítani, amely Isten kirekesztésével lehetetlen. Nélküle ugyanis még a szeretetünk is csak zavarodott lehet, mert pusztán szubjektív érzésekre alapozódik, nem pedig az igazságra – amint azt a pápai enciklika is hangsúlyozza.
