A zsinatot követő időkben nagyon sok szerzetes kérte felmentését, mert házasságot akart kötni. Éppen ezért az új jogalkotásban egyszerre kellett figyelembe vennie a hagyományos értékeket, és azt, hogy a fogadalmat tett szerzetesek és a házasságban élők két különböző életállapotban vannak. Ennek ellenére úgy kellett megszerkeszteni a törvény szövegét, hogy könnyebb legyen a szerzetesi fogadalmat tett embereknek házasságot kötniük. Újházi Loránd előadásában elsősorban az akadályokról beszélt, arról, hogy akik fogadalmat tettek, miért nem köthetnek házasságot. Elemezte az egyház erről szóló hagyományát, és bemutatta, miként jelent meg mindez a zsinatokon, illetve miként változtak a szempontok. Jorge Horta Espinoza OFM a fogadalom alóli felmentések lehetőségeiről beszélt. Orosz Lóránt OFM arról tartott előadást, hogy miként kapcsolódik a szerzetesi fogadalom az egyház kormányzati tevékenységéhez, melyet elsősorban a püspökök gyakorolnak, de a klérus többi tagja – a papok és a diakónusok is betöltenek. Figyelembe kell azonban venni, hogy vannak olyan szerzetesrendek is, ahol laikusok tesznek örökfogadalmat, ilyenek például a női szerzetesrendek is. Ebből következik, hogy van egy olyan formája is a kormányzati tevékenységnek az egyházban, amely nem a szent rendekhez, hanem a szerzetesi fogadalomhoz kapcsolódik. A konferencián szó volt még az elmúlt évek állami jogalkotásának kérdéseiről, illetve a természeti jogok kérdéséről is. Fontos szempontként emelték ki, hogy az ember a természeténél fogva kizárólagosságra törekszik. Ez abban is megnyilvánul, hogy a házasságkötés kizárólagos kapcsolatot jelent, éppúgy, mint amikor valaki teljesen Istennek ajándékozza önmagát. A konferencián emellett morális szempontból vizsgálták, hogy miként hatottak a családdal kapcsolatos jogszabályok változásai az emberek elkötelezettségére. Az összejövetel végén a szervezők elmondták, a továbbiakban is céljuknak tekintik a különböző szerzetesjogi témák feldolgozását.
