Az első meglepetést az jelentette számára, hogy a Munkácsra tartó vonaton az emberek jó része magyarul beszélt. A városhoz közeledve megpillantotta a dombra épült gyönyörű várat. Az állomáson feltűnt számára, hogy az emberek ruházata régies, mintha a húsz évvel azelőtti Magyarországon járna… A belvárosban keresni kezdte a Kommunista utca 4.-et, ahol az elöregedett kárpátaljai papság vezetője lakott. Orosz nyelvű kérdéseire a járókelőktől magyarul kapott választ. Csáti József vikárius nagy örömmel fogadta, és azt javasolta, hogy az Esztergomból érkező ferencesek Nagyszőlősön telepedjenek le, ahol a rendnek ötszáz éves múltja van.
Másnap el is vitték Majnek Antalt Nagyszőlősre, ahol találkozott néhány hívővel, és megkérte őket, hogy keressenek egy alkalmas házat, ahol három szerzetes ideiglenesen ellakhatna. Találtak is egy háromszobás házat, ahol szűken, de éppen elfértek.
Első szentmiséjüket a nagyszőlősi temetőkápolnában tartották, mert a nagytemplomot ugyan már egy évvel korábban visszaadták az egyháznak, de még javában tisztították, festették. A régi ferences templomban pedig még ateista múzeum működött. A temetőkápolna emlékeztetett a katakombák világára. A katolikus egyház talán épp Nagyszőlősön szenvedte el a legnagyobb megaláztatást a kommunista évtizedekben, hiszen nemcsak a görög katolikus egyházat tiltották be, de a római katolikus egyháznak is elvették mindkét templomát.
Az emberek nagy szeretettel és örömmel fogadták a ferenceseket. Azonnal érkeztek az igények keresztelésre, esküvőre, temetésre… Az első évben temették el az utolsó nagyszőlősi papot, Hasák tisztelendő urat, aki már évek óta fekvő beteg volt.
Majnek atya első útja Nagyszőlősről Husztra, majd Viskre vezetett. Mindkét településen nagyon kellemes meglepetés érte. A mise időpontja előtt fél órával érkezett, de annyi gyónó várt rá, hogy még a mise után is vagy két órán át gyóntatott. Bustya háza, Técső és Kerekhegy is a körzetéhez tartozott. Ez utóbbi település Szőlőstől nyolcvan kilométerre fekszik, csak úttalan utakon lehet megközelíteni. Itt tapasztalta a legnagyobb örömet, hiszen ide korábban csak kéthavonta egyszer jutott el pap, attól fogva pedig a ferenceseknek köszönhetően a hívek sokkal gyakrabban vehettek részt szentmisén.
Az is kellemes meglepetést jelentett a ferencesek számára, hogy a kommunista időkben kialakult tartós paphiány miatt az emberek nagyon önállóak lettek, megtanultak gondoskodni egymásról és a megmaradt templomaikról, temetőkápolnáikról. Mindenhol akadtak imakörök, kántorok, előénekesek. Ez a kialakult rendszer nagyon megkönnyítette a misszionáriusok munkáját az első években, amikor Nagyszőlősön felül mindhárom magyar ferences még további négy-öt települést látott el.
Így kezdődött a kárpátaljai misszió története. Az elmúlt negyedszázadban időről időre cserélődő, Magyarországról érkező ferencesek egyre sokrétűbb lelkipásztori, karitatív és ifjúságnevelő munkát végeznek itt. A ferences atyák példája nyomán papi és szerzetesi hivatások is szép számmal születtek. Volt tehát miért hálát adniuk az első fecskéknek, Majnek Antal püspöknek, Radics Dávid és Zatykó László atyának július 25-én a nagyszőlősi templomban.
Ferences Sajtóközpont
