A Szentszék genfi ENSZ-megfigyelője, Silvano Tomasi érsek kérdésekre válaszolva elmondta, hogy „az Egyesült Államokban több visszaélés fordult elő a protestáns, mint a katolikus egyházban, mégis a kevesebbről szólnak gyakrabban. Iskolákban, sportegyesületekben, óvodákban, sőt zeneegyesületekben sajnos ugyancsak sok eset van. A nyílt megvallás azonban a katolikus egyház sajátja.” Mindezt nem azért említjük, mintha ezzel csökkenteni próbálnánk a katolikus egyházban nyilvánosságra került esetek botrányos voltát. Csak arra szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy a katolikus egyház az Egyesült Államokban, Írországban, Németországban, Hollandiában és Ausztriában évtizedekre visszanyúlóan nyilvánosságra hozta, illetve hozza bűnbe esett papjai és azok áldozatainak számát, egyházi büntetésben részesíti őket, nagy kártérítéseket fizet. Az ezeket elhallgató püspökök lemondtak, és a legmagasabb szinten dolgozták ki a megelőzés irányvonalait. A pedofília miatt az egyházat ért szemrehányások egyik tagadhatatlan forrása, hogy a hívők és a világ is joggal magasra teszi az erkölcsi mércét a papok esetében, és nyilvános bűneiket nehéz csalódás nélkül tudomásul venni. „Ha egy pap szexuális visszaélést követ el egy kiskorúval szemben – noha neki a legfontosabb feladata, hogy az embereket elvezesse Istenhez –, akkor jó eséllyel annak a kiskorúnak az Istennel és az egyházzal való kapcsolata is súlyos törést szenved.” De az is igaz, hogy az egyházzal ellenségesen szembenálló nyilvánosság alig leplezett örömmel terjeszti az adatokat, és hozza sommás ítéleteit arról, hogy mindez a cölibátus következménye. Figyelmen kívül hagyják, hogy a pedofília – szakemberek szerint – annak következménye, hogy az emberek széles köre nem részesül gondos nevelésben, amely érett szexuális magatartásra képesítené, akár cölibátusban, akár házasságban él. Akik úgy állítják be, mintha elsősorban az egyházban fordulnának elő ezek a szörnyűséges esetek, azok nyilván azt kívánják elérni, hogy a szülők ne bízzák gyermekeik nevelését papokra. A tisztulási folyamat az Egyesült Államokban, a bostoni főegyházmegyében indult 2002-ben. A püspöki konferencia utasította az egyházmegyéket valamennyi vád kivizsgálására. Az amerikai egyház az első botrány kitörése óta kétmilliárd dollár kártérítést fizetett ki az áldozatoknak. XVI. Benedek pápa 2008 tavaszán, amerikai látogatásakor, maga is segítette az egyház tisztulását. Írországban tavaly májusban adták ki öt kötetben a kilencévi munkával készült, úgynevezett Murphy-jelentést, melyben az 1975 és 2004 között elkövetett, korábban elhallgatott esetekről volt szó. A Szentatya magához kérte az ír főpásztorokat decemberben, osztozott fájdalmukban „a gyalázat, árulás és szégyen” miatt. Németországban a múlt hónapban kért bocsánatot Robert Zollitsch érsek a feltárt szexuális visszaélések miatt. Hollandiában is több visszaélésről számoltak be az utóbbi hetekben. Ezek több évtizeden át történtek. Ausztriában a 2008-ban történt Sankt-Pölten-i botrány után idén derült fény tizenhét visszaélésre, melynek kivizsgálása folyik. „A német, osztrák és holland püspöki konferencia azonnal és határozottan szembenézett a problémával – hangsúlyozta a közelmúltban P. Federico Lombardi szentszéki szóvivő. – Bebizonyították, hogy átláthatóságra törekszenek. Bizonyos értelemben felgyorsították a probléma felszínre kerülését, amikor felszólították az áldozatokat, hogy akkor is jelentkezzenek, ha sok évvel ezelőtt történtekről van szó. Mindent meg akarnak tenni annak érdekében, hogy a jövőben ne ismétlődhessenek meg ezekhez hasonló rendkívül súlyos tettek. Ezek a tények mozgósítják az egyházat, hogy megfelelő válaszokat dolgozzon ki, beleillesztve azokat egy szélesebb körű környezetbe és problematikába, amely az egész társadalmat érinti a gyermekek és fiatalkorúak szexuális visszaélésekkel szembeni védelmét illetően.”
