Az egész magyarság ünnepe

Szent II. János Pál pápa ezt írta a magyarokról: „Az elmúlt korszakok kétségtelenül előkelő helyet jelöltek ki a magyar nép számára egész Európa, s főleg az Egyház történelmében. Ennek bizonyossága és jele Szent István, Magyarország patrónusa.” (1978. december 2.)

 

De vajon hová fejlődött a kereszténység fája, melyet Szent István ültetett el Magyarországon? Vajon ma mennyire meghatározó tényező a keresztény hit? Vagy csak azt vesszük belőle komolyan, ami tetszik, ami éppen megfelel?

Vannak, akik a kereszténységből csak azt fogadják el, ami nekik tetszik, de egyébként az életük Isten nélküli.

Erősödik az újpogányság szelleme, divat az ősmagyar vallást, a táltosok korát emlegetni.

Beárnyékolja népünk életvitelét a fogyasztói szemlélet, az élvezethajhászás és a hedonizmus bálványa.

Nagy kihívást jelentenek az okkultizmus, a spiritizmus és a bálványimádás különböző formái.


A kommunista rendszerben az egyházat elnémították, nem szólhatott bele a közéletbe. Bezárták a templom falai közé, és még ott is figyelték.

 

A rendszer kétszínű embereket nevelt: a templomban hívő lehetsz, de a közéletben a párt és a kormány szerint beszélj és cselekedj! Ezt sokan annyira megszokták, hogy ma is így élnek. Ezért gyakran hiányzik az összetartás, az emberséges magatartás és a másik mellett való kiállás.

Fontoljuk meg Jézus szavait: „A szív bőségéből szól a száj. A jó ember jó kincséből jót szed elő, a rossz ember rossz kincséből rosszat. Mondom nektek: Minden fölöslegesen kimondott szóról számot adnak majd az emberek az ítélet napján. Szavaid alapján fognak majd igaznak ítélni, szavaid alapján fognak elmarasztalni.” (Mt 12,34–37)

A mai napon, amikor Szent István királyunkat ünnepeljük, legyünk hálásak neki azért, hogy a legértékesebb örökséget hagyta ránk: Jézus evangéliumát – az örömhírt.

Adjunk hálát a Mindenhatónak, hogy ezer év elteltével is – vagyunk! Szent István így vigyáz reánk. Nemzetét egy másokat tisztelő, idegeneket befogadó néppé nevelte, országát pedig a Boldogságos Szűzanya, a Magyarok Nagyasszonya oltalmába helyezte. Ezért nemcsak a múltunk dicső, de a jövőnk is ígéretes.

(Részlet Orosch János nagyszombati érsek, 2014. augusztus 20-án a Szent István-bazilikánál elhangzott ünnepi beszédéből.)