Kereszt nélkül nincsen élet, szenvedés nélkül nincsen művészet – mutatott rá a perjel, minden igazi művészet forrása a szenvedés. Jáger István Balaton-felvidéki keresztábrázolásai (köztük a tihanyi IV. Károly-kálvária hajdani korpuszai) figyelmeztetnek, hogy sok minden az ember számítását látszólag keresztülhúzhatja, de az úton mégis menni kell, a kálváriát végig kell járni, mert a kereszthordozásból, a szenvedésből születik az igazi élet. Pákozdi István budapesti egyetemi lelkész Máder Indira és R. Törley Mária alkotásairól szólva kiemelte: igazi ajándék a tárlat, hiszen az egyházi ünnepkörben az ember alapvető húsvéti dimenziója tárul fel benne. Reményik Sándort idézte a kárpitművész sugárzó textiljei nyomán: „A világ Isten-szőtte szőnyeg, / Mi csak visszáját látjuk itt, / És néha – legszebb perceinkben – / a színéből is – valamit.” A tervből, a skiccekből, a kifeszített szálakból, színes fonalak tengeréből, a mintákból s az idomtalan anyagból megannyi fáradság és képzelőerő révén, nagy-nagy türelemmel születik meg a gobelinkép, illetve a szobrász műhelyében a kő- vagy bronzszobor, mondta. A küzdelmes felemelkedésből, a szenvedésből egyszer csak műalkotás lesz, új teremtés, feltámadás. Fekete György Munkácsy-díjas iparművész, belsőépítész is ennek az újjáteremtő erőnek a szerepét emelte ki a megnyitón, a hangsúlyt Isten üzeneteinek átadására helyezve, ami minden művészet, minden művész elsődleges feladata, mondta. Ugyanakkor rámutatott: amit a kárpit- és a szobrászművész végez egy-egy alkotás létrehívásával, az kőkemény munka és kőkemény ipar is a formálás stádiumában, rengeteg türelmet és küzdelmet kíván, és azontúl hitet, hogy a teremtésben Isten munkatársai lehetnek. A kiállítás megnyitóján közreműködött Sunyovszky Szilvia színművész versekkel, valamint Horváth Anikó csembalóművész és Edőcs Tamás fuvolaművész Bach-, Händel-művekkel. A tárlat május 16-ig tekinthető meg.
