Tény, hogy az eddig nagyobb tömbben lévő magyar katolikusok mostantól kezdve több egyházmegyében élnek. Az átszervezés elsősorban a pozsony-nagyszombati főegyházmegyét érintette, hiszen ebből alakult meg a pozsonyi főegyházmegye, innen került kilenc esperesség a nyitrai püspökséghez, két esperesség pedig Besztercebányához. Az említett esperességeket főképp magyar, illetve vegyes nemzetiségű plébániák alkotják. Sokszor elhangzott már az elmúlt tizennyolc évben, hogy a felvidéki magyar papok és hívek gondjairól, valamint a megoldatlan kérdésekről beszélni kell. Beszélni kell azért, mert – mint minden közösségnek – a felvidéki magyaroknak is természetes vágyuk, hogy a lehető legmagasabb szinten legyen egyházi képviseletük.
Minden magyar pap, aki ragaszkodik azon értékekhez, melyek a katolikus és magyar közösség sajátjai, szívügyének tekinti az itt élő magyar katolikusok minél teljesebb körű lelkipásztori ellátását. Hogy ez megvalósuljon, fontos és elengedhetetlen, hogy a felvidéki magyar katolikusok törekedjenek a dialógusra a helyi főpásztorokkal, szem előtt tartva az egyházi törvényeket. Sokan nehezményezik, hogy bizonyos szervezetek s nemegyszer az egyháztól távol álló emberek a felvidéki magyar katolikusok szócsövének tüntetik föl magukat, s úgy nyilatkoznak, hogy megnyilvánulásaik megosztást szülnek, és hátráltatják a reménybeli növekedést. Reményre ad okot, hogy Stanislav Zvolenský pozsonyi érsek még beiktatása előtt úgy nyilatkozott, hogy külön gondja lesz a főegyházmegyében élő magyarokra. Beiktatásakor pedig hangsúlyozta, tenni fog annak érdekében, hogy az egyházban senki se érezze magát hátrányos helyzetben nemzetisége miatt.
Tudatosítanunk kell, hogy bizonyos folyamat elkezdődött. Mindenképp meg kell említenünk és a felszínen kell tartanunk azt a gondolatot, mely 2006-ban Szent Péter és Pál ünnepén az esztergomi bazilikában megfogalmazódott. Itt a szlovák és a magyar püspöki karok képviselői a két nép kölcsönös kiengesztelődésének jegyében szentmisét mutattak be, és aláírták a két püspöki konferencia testvéri levelét a kiengesztelődésről és az együttműködésről. Gondolhatunk akár arra is, hogy 2006-ban az ártatlanul megvert nyitrai magyar diáklány esetével kapcsolatban a szlovák püspöki konferencia elnöke elítélte a nacionalizmus minden megnyilvánulását. Ezt az állásfoglalást az MKPK nyilatkozatban üdvözölte.
Nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy a szlovák katolikus egyház életében is elérkezik a generációváltás, és ezzel minden bizonnyal egyfajta szemléletváltás, a szó nemes értelmében vett európai gondolkodásmód is. Számtalan pozitív példát hozhatunk fel a közelmúltból. Sajnos sok negatív példa is van, de ezek nem tántoríthatnak el bennünket attól, hogy bizakodjunk. Hadd idézzem az Egyházi Törvénykönyv utolsó kánonját: a legfőbb törvény a lelkek üdvössége. Ezt kell tudatosítania minden félnek. S akkor a józanság és az optimizmus egyértelműen győzni fog. A felvidéki magyarság örömmel csatlakozott az MKPK által meghirdetett nemzeti imaévhez, a Szent Erzsébet- évhez, valamint a Biblia évéhez is. Az egyházmegyei határok átszervezése után a papság, a hívek, a szlovákiai magyar szervezetek rendezvényeikkel, építőmunkájukkal minden bizonnyal továbbra is azon lesznek, hogy minden határ, mely még elválaszt – a politikai határokhoz hasonlóan -, átjárhatóvá váljon.
A felvidéki magyar papságnak ezután is ugyanaz marad a feladata, ami az eddigiekben volt: szolgálja az itt élő magyar katolikusok lelki és hitbeli megerősödését és felemelkedését. Bízom benne, s ez az én húsvéti reményem, ha lelkiismeretünk szavának engedelmeskedve, Isten és az egyház törvényeit magunkéinak vallva akarjuk megvalósítani mindazt a jót, melyre hivatottak vagyunk, egyre több fal fog leomlani…
