Az egykor önálló – ma már Budapesthez tartozó – Pestújhely településen 1911-ben lelkészség alakult, melyet 1921-ben plébániai rangra emeltek, bár ekkor még nem volt temploma sem. Öt esztendővel később kezdődött annak építése, melyet 1927-ben már föl is szenteltek Keresztelő Szent János tiszteletére. A kertvárosi részen található plébánia közelébe utóbb hatalmas lakótelep épült. A templom bejáratánál, a kórus alatt emléktábla őrzi, hogy itt keresztelték meg Antall József miniszterelnököt, édesapját és nagyapját, Szűcs Istvánt – Pestújhely egyik alapítóját is.
Az 1993-as egyházmegyei határok rendezése során a plébánia a Váci egyházmegyétől az Esztergom–budapesti főegyházmegyéhez került. Jelenlegi plébánosa tizenegy éve gondozza a környék katolikus híveinek lelkét, emellett ő a Regnum Marianum házfőnöke, az újpest-rákospalotai esperesi kerület esperese, könyveket ír, rendszeres műsora van a Mária Rádióban.
A főpásztori vizitációra reflektálva elmondta, első pillantásra megrettent a közel hatszáz kérdéstől, melyekre válaszolnia kellett – úgy érezte, a látogatásra való készülés hatalmas gond, nagy kereszt. Tudta: naprakész leltárnak, plébániatörténetnek, tökéletesen nyilvántartott könyvtárnak, irattárnak, tökéletes rendnek kell lennie. Nagyböjt elején munkatársaival nekikezdtek a munkának, melyből mindenki kivette a maga részét. Menet közben jöttek rá, hogy nem a főpásztornak, hanem elsősorban a Jóistennek és saját maguknak jó, ha a plébánia ügyei mind rendben vannak. Mint megjegyezte, olyan feladatokat is elvégeztek, melyekre régóta nem szánták rá magukat, hiszen mindenki végezte a maga területén napi szolgálatát. A készülődés azért is volt érdekes és fontos, mert néhány éve a plébánia életében jelentős változás történt – az újpalotai területen megalakult az új Salkaházi Sára-plébánia, ahol templom is épült.
A vizitáció napjára már a számok mögötti életet láttuk – mondta Molnár Béla. A látogatás délelőttje a könyvek, az iratok átvizsgálásával telt, ám délután a beteglátogatás mellett arra is jutott idő, hogy a gondnokság, a hitoktatók, az énekkarok, az ifjúsági csoportok és a karitász vezetői elbeszélgessenek a főpásztorral. A nap ünnepi szentmisével ért véget, ahol Erdő Péter bíboros a plébánia huszonöt hívét bérmálta meg.
Megtudtam, hogy a plébánia területén közel kilencezer ember él, akik közül rendszeresen körülbelül háromszázan járnak a templomba. Molnár Béla hozzátette: a számok mögött azonban elkötelezett embereket kell látni: az ifjúsági csoportokat, a karitászt, a különböző imaköröket, s azt, hogy a fiatalok és a sok nyugdíjas anyagilag nem mindig tudja megfelelően támogatni a plébániai kezdeményezéseket, de lelkesedésük, társadalmi munkájuk sok mindent kárpótol. A plébánián komoly hagyománya van már a hivatásgondozásnak, jelenleg is rendszeresen segíti a plébánost és annak káplánját egy ferences kispap.
A múlt vasárnapon, a templom védőszentje, Keresztelő Szent János ünnepén a szentmisét Török Csaba teológiai tanár tartotta, aki kispapként, diakónusként egy esztendőn át szolgált a plébánián.
Fotó: Bókay László
