Magyarországon először Esztergomban telepedtek le a ferencesek, valószínűsíthetően 1224-ben, tehát már az alapító, a regulát összeállító Szent Ferenc életében megjelentek nálunk. Kortársa, a gyermekként Türingiába került Árpád-házi Szent Erzsébet a ferences lelkiség követője lett; Erzsébet testvére, IV. Béla király pedig támogatta a rend itthoni megerősödését, sőt, az uralkodó feleségével, Mária királynéval a világi rend tagjainak sorába is belépett. A XIII. század második felében nálunk is megjelent a jellegzetes ferences templom- (és kolostor-) típus, amely évszázadokig megőrizte sajátosságait: a szerzetesek számára kialakított hosszú szentélyt (a mellé épített toronnyal), és a tömegek befogadására alkalmas, nagyméretű, osztatlan hajót. Többek között a soproni, pozsonyi templomot és rendházat, illetve Szeged – időközben elpusztult, mára részben feltárt – Szent Erzsébetről elnevezett vártemplomát is így tervezték meg. A XV-XVI. század fordulóján épült késő gótikus, reneszánsz jegyeket is felmutató alsóvárosi kolostor, illetve kolozsvári és nyírbátori központjaik is követték e korai mintát. A nyírbátori – jelenleg a Nemzeti Múzeumban őrzött – kóruspad (stallum), az Itálián kívüli reneszánsz bútorművesség egyik első alkotása. A magyar társadalomba beilleszkedő ferencesek a „köznép” és az uralkodók elismerését, megbecsülését is kivívták. Kétyi (Egri) János provinciális Nagy Lajos bizalmasa lett, és közreműködött a Képes Krónika megírásában. A XIV. században keletkezett Jókai-kódex, a legkorábbi magyar nyelvű könyv, amely egy ferences fordító munkáját, nevezetesen Szent Ferenc legendáit tartalmazza. 1504-ben, Velencében adták ki az Igali Fábián által összeállított legendáriumot, a magyar provincia saját hagyományain alapuló úgynevezett provincia könyvét.
E kötet megjelenésének évében hunyt el Temesvári Pelbárt, a magyar skolasztika kiemelkedő képviselője, akinek prédikációs gyűjteménye a korabeli Európa egyik „bestsellerének” számított. A XVI. században élt Vásárhelyi András, az Angyaloknak nagyságos asszonya kezdetű népének szerzője; Pécsváradi Gábor provinciális pedig szentföldi úti beszámolójával szerzett hírnevet magának. 1510 után már magyar nyelvű ferences kódexek is napvilágot láttak. Ugyancsak egy rendhez kötődő könyvben maradt fenn az itthon ismert legrégebbi orgonamű tabulatúra lejegyzésű kottája. Erdélyben az ősi Mária-kegyhely, a ferencesek csíksomlyói hajléka a reformáció századának viharaiban vált igazán virágzó szellemi, lelki és kulturális központtá. 1567-ben János Zsigmond erdélyi fejedelem fegyveres csapatokkal akarta a csíki, gyergyói és kászoni székelyeket az új hitre téríteni, a nép azonban ellenállt, és a Babba Mária segítségét kérve legyőzte az „agresszorokat”… A török uralom súlyos évtizedei alatt nemcsak lelkigondozással foglalkoztak a ferencesek, hanem orvoslással is. A kolostorkertekben gyümölcsök mellett gyógyfüveket termesztettek. Erről tanúskodnak a rendszeresen frissített Herbáriumok. A meghonosított paprikát például nem fűszernek, hanem mint a váltóláz ellenszerét használták a barátok. (Szegeden a XVIII. század végéig működött Szent Péterről elnevezett ispotályuk, ahol a betegápolás mellett a szegényekkel és az idősekkel is törődtek.)
A XVII. század az újrakezdés időszaka volt. Ismét templomok, kolostorok épülhettek, a felújított régiekbe pedig visszatérhetett az élet. Fellendült a könyvnyomtatás, komoly ferences könyvtárak jöttek létre. Poverello követői folytatták kiemelkedő irodalmi tevékenységüket, számos iskolát tartottak fenn, és fontos szerepük volt a magyar nyelvű templomi népénekek lejegyzésében, terjesztésében is. (A barokk korból tucatnyi ferences zeneszerzőt ismer a szakirodalom.) II. József ugyan nem oszlatta fel a rendet, de a mozgásterületüket leszűkítette. 1848-ban, ‘49-ben a ferencesek a szabadságharc törekvései mellé álltak, sőt, többen tevőlegesen is bekapcsolódtak a harcokba. A pesti rendház a XIX. század folyamán sok tekintetben a szellemi, kulturális élet központjának számított. (Liszt Ferenc is több szálon és szorosan kötődött a rendhez.) A Belváros szívében álló Alkantarai Szent Péter- (közismertebb nevén a pesti ferences) templom ma a főváros egyik leglátogatottabb és legnépszerűbb lelki központja. Január elején itt nyitották meg a hazai Szent Ferenc jubileumi év programsorozatát.
