A Mediterráneumban meghonosodott argentin pillangófa (Caesalpinia) egy bizonyos Caesalpini nevű olasz botanikusnak állít emléket. A cserje első példányait portugál hajósok hozták Argentínából a Földközi-tenger vidékére, de elsősorban nem dísznövényként, hanem értékes fája miatt. Az elmúlt évtizedekben azonban különleges virágai mindinkább meghódították a kertészeket és a virágkedvelőket.
A cserépben legfeljebb két méter magasra növő bokornak finom, páfrányszerű levelei vannak. A sárga, csésze alakú virágok a hajtáscsúcsokon dús virágzatba tömörülnek. A növényfajra jellemző a hosszan kinyúló, piros porzószálköteg.
Az argentin pillangófa – hőmérsékleti igényeit tekintve – olyan, mint a leander: áprilistól október végéig kint lehet a teraszon vagy a lodzsán. Lombhullató növényről lévén szó, akár ablaktalan pincében vagy lépcsőházban is teleltethető. Erénye, hogy a földben nem válogat, ám laza szerkezetű, tápanyagban gazdag közegben lényegesen szebben virágzik. És ez a csoda júniustól október végéig tart! Kora tavaszi vagy késő őszi metszéssel bokrossá vagy törzses fácskává lehet nevelni.
Magvetéssel a legkönnyebb szaporítani, ám dugványról való gyökereztetéssel jóval korábban virágzik. A magokat vetés előtt néhány órára meleg vízbe kell áztatni, hogy a maghéj felpuhuljon. Közvetlenül ezután ültessük egy-két centiméter mélyre, tőzeg és homok keverékével megtöltött cserépbe, majd tegyük világos, meleg ablakpárkányra. A kellő pára érdekében fedjük a vetőedényt átlátszó fóliával, vagy borítsunk rá uborkásüveget. A takarást akkor kell eltávolítani, amikor már igazi, és nem csupán szikleveleket hajt a mag. Az apró, finom levélkéket naponta permetezzük állott vízzel. Amint a magoncok elérték a tíz centiméteres magasságot, ültessük át őket külön cserepekbe.
Dugványgyökereztetésre tavasszal a zöld, nyár végén pedig a félfás hajtások alkalmasak.
