Megmaradt falrészlet
(Fotó: Bókay László)
A templom története, mint annyi minden Rómában, évezredes múltra tekint vissza. Az V. század végén, 476-ban, a Nyugatrómai Birodalom bukása után gótok szállták meg Rómát. 552-ben sikerült legyőzni a gótok királyát, és Róma felszabadult. A győzelem megünneplésére I. Pelágiusz pápa bazilikát akart építtetni Fülöp és Jakab apostolok tiszteletére, de terve csak utóda, III. János pápa idejében valósult meg. Az épületet földrengés és áradások miatt többször kellett renoválni, szinte újjáépíteni. Az egyik ilyen alkalommal kapta a Szent apostolok, majd a Tizenkét apostol bazilikája nevet.
A XVII. században XI. Kelemen pápa úgy döntött, lebontatja a rossz állapotban lévő épületet, és újat emeltet a helyére. A tervezéssel kora híres építészét, Francesco Fontanát bízta meg. A szakember tisztelte elődeit: pontos leírást készített a lebontásra ítélt templomról, sőt, az újat úgy tervezte meg, hogy a régi templom egy része megmaradt az új épület falain kívül. Különleges engedéllyel ma is látogatható, freskói megcsodálhatók. A tervező időközben meghalt, apja folytatta az építkezést, de a felszentelést végző pápa már nem Kelemen, hanem XIII. Benedek volt. Ahol évezredek, évszázadok tanúi a kövek, ott nem csoda, hogy a ma is látható templom több „modernizáláson”, átalakításon esett át. Jelenlegi formájában pilléres, árkádos előcsarnokkal, barokk ablakokkal áll a hatvannégy méter hosszú és negyvenkét méter széles templom, várja a híveket és a kíváncsi turistákat.
A bazilika – amely 1463 óta a minoriták római főtemploma – belülről barokk pompát sugároz. A háromhajós templom főoltára két apostol, Fülöp és a fiatalabb Jakab vértanúságát ábrázolja. Az oldalkápolnák és a mellékhajók neves művészek alkotásai. Több sírhely is található a templomban, ide temették nem is olyan régen Agostino Casaroli bíborost is, aki a szocializmusban működő egyház és a Vatikán közötti kapcsolatok egyik legfontosabb személyisége volt.
Az oltár előtt, az apszisnál lehet lemenni a templom kriptájába, ahol a XIX. században megtalálták a két apostol csontjait rejtő márványkoporsókat. A katakombák hangulatát idéző kriptában nyugszanak több ókori mártír és szent hamvai is.
Hívőként az ember a kriptában és a föléje emelkedő bazilikában elmerenghet az őskeresztények hitén, szenvedésein, megcsodálhatja az egyház kétezer éves történetének alakulását, érdeklődő turistaként pedig az építészet és a képzőművészet remekeit. Ilyen Antonio Canova domborműve, mely a velencei rézmetszőnek, Giovanni Volpatónak állít emléket, vagy a híres zeneszerző, Girolamo Frescobaldi emléktáblája. Érdemes szemügyre venni a mellékkápolnákat is, hiszen olyan alkotók műveivel találkozhatunk itt, mint az Antoniazzo Romanónak tulajdonított Görög Madonna című festmény.
