A tárlat egy kiállítás-sorozat első állomása, melynek a Sokszínű Magyarság címet adták, s mely a történelmi Magyarország szakrális néprajzi értékeinek a bemutatását, sőt felmutatását tűzte zászlajára. A népi kultúra jellegzetes alkotásaival ismerkedhet itt a látogató, a kiállítótérben megtalálhatók a kegyhelyeken, templomokban, kápolnákban, sőt magánházakban őrzött, legtöbbször rituális céllal használt, nemegyszer tartalmában apokrif népi imáinkat idéző szakrális kegytárgyak, szobrocskák, a népi vallásosság szent attribútumai. Fontos értékmentő tevékenység eredménye is egyúttal e kiállítás, hiszen az egyház XIX. századi szemléletváltozásával, a parasztság polgárosodásával és a franciaországi lourdes-i jelenések hatására e régi, zömmel paraszti mesterek faragta alkotások helyét a széria jellegű Mária-szobrok foglalták el hazánkban is. Az egykori „ruhás Máriácskák”, azaz az öltöztető szobrocskák általában előbb a bejárat mellé, a „koldusok oltárára”, majd a települések határán álló kis „káponkák”-ba kerültek. A XX. századi szemléletváltás azután e szobrok többségét végképp pusztulásra ítélte. E „tárgyak” csodás közvetítői szerepet töltöttek be a közösség életében. Tárgy és lélek szétválaszthatatlan együttesét alkották, gondozásuk (öltöztetésük) az imádság (tanácskérő és hálaadó) sajátos formájává vált. Volt, aki egész hajkoronáját is Máriácskának ajánlotta, mások megalkották az újszülött, pólyás Mária ábrázolását, a Boldogasszony menyegzőjének öltöztetős szobrait, és Mária koporsóbeli alakját is, olvasható a kiállítás ajánló soraiban. Olyanok ezek a szobrok, mint amilyennek Égi Édesanyánkat, a legszemélyesebb segítőt falusi elődeink látták. Ezek az alkotások nem művészetet tükröznek – noha népművészeti értékük kétségtelen –, hanem az ég áttörését a hitben élő közösség számára. A szobrok ég és föld folyamatos szakrális kommunikációjának helyi dokumentumai.
A kiállítást, melynek rendezője Limbacher Gábor, a múzeum új igazgatója, január 22-én, 16 órakor nyitják meg, s április 30-ig tekinthető meg.
