Ez a nap eredetileg William Jackson Smart édesapának állított emléket, aki a múlt század elején özvegyen, példás módon nevelte fel hat gyermekét. Később egyik lánya, Sonora kezdeményezésére született meg az ünnep. Az első apák napját 1910. június 19-én tartották a Washington állambeli Spokane-ben. Az egyre szélesebb körben népszerű napot 1972-ben Nixon elnök ismerte el hivatalosan. Azóta világszerte elterjedt, bár egyes országokban máskor tartják: Németországban például áldozócsütörtökön, Iránban augusztus elején, Ali kalifa születésnapján, Oroszországban február 23-án.
Az utóbbi évtizedek nagy változást hoztak az apai és az anyai szerepeket illetően. A mai apák többségétől nem idegen a közös játék és foglalkozás a gyermekkel. Megszokott látvány, hogy ők is hozzák-viszik az óvodába és az iskolába a csemetéket. Az elájulást is kockáztatva sokuk bemerészkedik a szülőszobába is. Ma már egyre kevesebb a vita arról, kinek a dolga porszívózni vagy elmenni a szülői értekezletre. Ennek főként mi nők, igencsak örülünk. De talán nem árt arra figyelnünk, hogy van, és meg is kell maradnia néhány fontos szerepbeli különbségnek apák és anyák között. Ahogyan egy óvodás mondta: anya a bent, apa a kint – és mindkettő olyan jó!
