A Balaton-felvidéken barangolva azonban olyan kutakkal találkozhatunk, amelyek, ha ismernek is szomorú történeteket, azokat rég magukba zárták, és szépségükkel szólítják meg a messziről érkezőt.
Az itt élők számára ismerősen cseng a Kalligáró név. A Kalligáró A. czementárugyára Tapolcza – feliratú kútkávák igazi érdekességek. Akad köztük mívesebb, s van köztük egyszerűbb. A legszebbek azok, amelyeknek három oldalán egy-egy motívum látható. Mégpedig általában ugyanaz a három: a korsó, a virág vázában és a liba. Kalligáró-kúttal találkozhatunk többek között a Csobáncon két helyen, a kék jelzésű túraút mentén, a Szent György-hegyen, Kisapátiban, Szigligeten, Kővágóörsön, az Ábrahámhegyen és Monostorapátiban.
De mit is rejt a Kalligáró A. név? Angelo Calligaro (de ha mindenképpen magyarosítani akarjuk: Kalligáró Angyal) olasz kőfaragó volt, aki 1862-ben született Dél-Tirolban. A hajdani szokásoknak megfelelően fiatal legényként vándorútra kelt, hogy tudását gyarapítsa és szerencsét próbáljon. Miután tizenhárom évet töltött Nagykanizsán, választott városában, Tapolcán 1907-ben cement- és műkőgyárat alapított.
A magyar nyelvet még élete alkonyán is erős akcentussal beszélő iparos népszerű volt a városban. Halála után, 1941-ben felesége vette át a gyár vezetését. Ezért néhány kúton már az ő neve szerepel.
Angelo mester kútjai közül sok alapos felújításra szorul. Szépségük azonban így is vitathatatlan. A vidéket járva a „kalligárók” testvéreivel is találkozhatunk: Pimper, Süle és Kelemen kútépítők nevét még ugyanúgy őrzik a Balaton-felvidék kútjai. De ahhoz, hogy meg is lássuk őket, nem is annyira a test, inkább a lélek szomjúságára van szükségünk.
