Angster József (1834–1918) magyar orgonakészítő mester és dinasztiaalapító a horvátországi Kácsfaluban született, egy Alsó-Ausztriából áttelepült, német ajkú gazdálkodócsaládban. Tizenhárom testvére közül ő volt a legidősebb. Őseivel ellentétben nem kívánt a földeken dolgozni, iparos szeretett volna lenni. Eredetileg Eszéken tanult asztalosmesterséget, majd bejárta szinte egész Európát, hosszú vándorlásai során eljutott Bécsbe, Prágába, Lipcsébe, Kölnbe, Luzernbe, Versailles-on keresztül a világváros Párizsba. Ő az egyetlen magyar orgonaépítő, aki a francia fővárosban, a világ leghíresebb műhelyében Aristide Cavaillé-Collnál dolgozott három éven át. Itt a Cologny-kastély, a Notre-Dame és a Sainte-Trinité-templom orgonáinak felépítésében segédkezett. Bár marasztalták, inkább hazagyalogolt, hogy immáron alapos és érett tudását hazájában kamatoztassa.
Angster 1867-ben telepedett le Pécsett, neve és munkássága összeforrott a Baranya megyei székhellyel. Egyre bővülő üzeme az Osztrák–Magyar Monarchia legjelentősebb orgonaépítő gyára volt. Nevéhez fűződik többek között a pécsi zsinagóga, a kalocsai székesegyház, a fasori református templom, majd fiaiéhoz a budapesti bazilika, a szegedi fogadalmi templom orgonájának megépítése. Angster József írta meg az orgonáról az első átfogó magyar nyelvű szakkönyvet Az orgona története, lényege és szerkezete címmel, 1886-ban. Szakértők szerint ő minden idők legjelentősebb magyar orgonaépítője.
Naplóját hatvannyolc éves korában, 1902-ben kezdte tollba mondani a családjának saját jegyzetei, visszaemlékezései alapján. Ekkorra már háromszáz orgonát épített meg, és feleségével együtt hat gyermeket nevelt fel. A gyár további működését és fejlődését két fiára hagyta, ő maga pedig a naplóírással foglalatoskodott. Nagy segítségére volt mindebben, hogy miután felszabadult a tanonclétből, második vándorlása során tíz éven keresztül feljegyezte a mindennapi eseményeket, élményeket. A bécsi évek alatt 1857-től noteszfüzetébe írt, majd 1861-től, berlini útjától jegyezte le részletesen naplójába, hogy mikor mit csinált, min dolgozott, milyen előadásokat hallgatott a katolikus Kolping egyletben, amelyhez csatlakozott, és ahol hatalmas szorgalommal igyekezett pótolni mindazt a tudást, amit gyermekként a falusi iskolában nem kaphatott meg. Később a történeteket kiegészítette gyermekkora eseményeivel, bemutatja nagy- és dédszüleit, valamint természetesen a szüleit is. Édesapjára úgy emlékszik, mint aki a gazdálkodás mellett szeretett és tudott is hegedülni, klarinétozni. Öt-hat emberből álló bandáját gyakran hívták táncmulatságokba és lakodalmakba, messze vidékre is. Édesanyja pedig „igen egyszerű, különös műveltség nélküli tisztességes jó falusi házi asszony volt. Dolgaiban jártas, sokat imádkozott, és ami a fő, gyermekeit jól tudta nevelni, a Jóisten fizesse meg neki most fáradságát.” Angster József pécsi életének ismertetéséhez cégének dokumentumai, számlakönyvei nyújtottak segítséget. Ahogy idősödött, a cég életének bemutatása mellett nagy hangsúlyt kaptak a családi életről szóló beszámolók is.
Naplóját egészen haláláig, 1918-ig vezette. Bejegyzéseiből egy gyermekkorától kezdve állandóan tudásra szomjazó, önmagát folyamatosan képező személyiség rajzolódik ki. Egész életében hű volt a Katolikus Egyházhoz, és ez nem csupán külsőségekben nyilvánult meg, a szívébe is befogadta Krisztust. Minden ügyét az isteni gondviselésre bízta. Vándorlásai során gyakran mulatott, szórakozott barátaival, de soha nem feledkezett meg lelkének pallérozásáról, ami nála egyet jelentett hitének elmélyítésével. Rendszeresen imádkozott, gyónt és áldozott. Az erőszakot kezdettől fogva elutasította. Ebben szerepet játszhatott az is, hogy asztalostanoncként a mestere – aki egyébként a legjobb és legműveltebb asztalos volt – állandóan verte őt. Az inas Angster József ezt bejelentette a városházán, emberi bánásmódot követelve. A huszonötmillió ember halálát okozó I. világháború idején, 1917 végén így fohászkodik: „Adja a Mindenható meghallgatva az ő kiválasztottjai és angyalai közbenjárását nekünk, szegényeknek, az oly rég sóvárgott világbékét, hogy ezen új esztendőt mint az első békeesztendőt köszönthessük.”
Az alacsony sorból, Isten kegyelméből rendkívüli képességeinek céltudatos kibontakoztatásával igen magasra jutott Angster József gazdag életútjáról Ady Endre
Az Értől az Oceánig című verse juthat eszünkbe:
Az Ér nagy, álmos, furcsa árok,
Pocsolyás víz, sás, káka lakják.
De Kraszna, Szamos, Tisza, Duna
Oceánig hordják a habját.
S ha rám dől a szittya magasság,
Ha száz átok fogja a vérem,
Ha gátat túr föl ezer vakond,
Az Oceánt mégis elérem.
Akarom, mert ez bús merészség,
Akarom, mert világ csodája:
Valaki az Értől indul el
S befut a szent, nagy Oceánba.
A naplóhoz Udvardy György pécsi megyéspüspök és Fekete Károly református püspök írtak ajánlót. A kötetet Hajdók Judit adta közre, s szintén ő írta a jegyzeteket és a bevezetőket. Így fogalmaz: „Ez a Napló, amelyet Angster József haláláig vezetett, kultúrtörténeti ritkaság. Kincsesbánya. Egy többnyelvű, sokat utazó, világlátott orgonakészítő mester önéletrajza, amely betekintést enged a XIX–XX. század fordulójának nyelvekben, nemzetiségekben, kulturális hagyományokban bővelkedő, színes Magyarország világába. (…) Egy kicsike faluból indult kicsike ember nagyívű élete (…) rendkívül gazdag forrásanyag a múlt kutatói számára. Filmre, folytatásos sorozatra kívánkozó dús élettörténet.”
(Angster József: Életrajzom – Egy XIX. századi orgonaépítő naplója. Rózsavölgyi és Társa Kiadó, 2017)
