A rend elöljárói is tudták, hogy nem az elhivatottság vezérli, de mivel őszintén kereste Istent, felvették. Mély, imádságos lelkületről tett tanúbizonyságot, és édesapja emlékére való tekintettel, aki ács volt, különösen tisztelte Szent Józsefet. Gyenge egészsége miatt azonban a rendből is el akarták tanácsolni. Fellebbezett a püspöknél, így tehette le a szerzetesi fogadalmat. A kongregáció montreali fiúiskolájában kapott feladatot, mint portás. Időskorában sokszor jegyezte meg viccesen: „A noviciátus végén az elöljáróim ajtót mutattak nekem, és én ott maradtam negyven évig.”
Megtapasztalta, milyen érzés betegként kiszolgáltatottnak lenni, ezért különös szeretettel fordult a szenvedők felé. Ha valaki megbetegedett az iskolában, meglátogatta, ápolta, imádkozott mellette. Mikor járvány tört ki a városban, önként jelentkezett ápolónak. Egy betege sem halt meg, és egy idő után elterjedt róla, hogy gyógyító hatalmat kapott Istentől. Sokan felkeresték, hogy segítséget kérjenek tőle. Elöljárói kérdőre vonták, de ő azzal védekezett, hogy csupán imádkozik a betegekért, és Szent József közbenjárását kéri értük. Egész életében hűségesen kitartott a szenvedők szolgálatában, de mindig elutasította, hogy csodatévő ereje volna. A gyógyulást kereső zarándokok részére megalapította a Szent József-oratóriumot: a maga gyűjtötte szerény adományokból egy fakápolnát építtetett. Bár ő már nem érte meg, ez lett Kanada legnagyobb temploma és nemzeti kegyhelye. II. János Pál elismerte, hogy számos csodás gyógyulás történt itt. André Bessette-et XVI. Benedek avatta szentté 2010-ben.
