– Milyen kihívásokkal kell szembenéznie Ugandának, különösképpen a gyerekeknek? Úgy tudom, az országban a legmagasabb az AIDS miatt árvaságra jutott kicsik száma világszerte…
– Rengeteg árva van, s folyamatosan növekszik a fertőzöttek száma, szegénység, korrupció uralkodik az országban, sínylődik az oktatási rendszer, nincsenek gyógyszerek a kórházakban – ezek a legnagyobb nehézségek Ugandában. A fiatalok egyre zaklatottabbak, lassanként elveszítik minden reményüket. Nincs vagy legalábbis kevés a politikai akarat, amely támogatná a szegényeket. Nálunk a tehetős réteg rendkívül aránytalanul gazdag, az elesettek kárára. Támadás történt tehát az emberi személy és méltóság ellen. A legégetőbb kérdés, hogy vajon Isten igéje segíthet-e a helyzeten.
– Melyek azok a programjaik, amelyek hitet csempészhetnek a gyerekek, a fiatalok életébe?
– Arra törekszünk, hogy visszaadjuk a reményt – az evangélium fényében. Szeretnénk megvédeni az ember méltóságát, bátorítani a fiatalokat, hogy tudatosan alakítsák a jövőjüket. Programjaink arra összpontosítanak, hogy olyan képességeket fejlesszünk ki bennük, amelyek segítségével „hangadók” lehetnek az otthonukban, iskolájukban, közösségükben, falujukban. Például Art4God (Művészet Istenért – a szerk.) címmel kézműves foglalkozásokat szervezünk a gyerekeknek. Jól működik a futballprogramunk is, amelynek lényege, hogy használt labdákat, mezeket gyűjtünk a fiúknak. Bajnokságokat is rendezünk, ahol a győztes nyereménye rendszerint egy bika. A foci, a közös játék sokat jelent az itt élő gyerekeknek, érezhetik, hogy tartoznak valahová, egy csapatban, közös célért küzdhetnek. Ananászprojektünk keretében több mint ötvenezer fát nevelünk a fenntartható gazdálkodás elvei szerint, s ezzel nemcsak élelmiszerforrást biztosítunk a szegényeknek, de egyúttal növeljük a tudatosságot is a gyerekekben. Kidolgoztunk egy malactartási programot is, hogy az éhezőknek legyen mit enniük a környező falvakban. Ugandában több ezer gyerek él mélyszegénységben. Nincs könnyű dolgunk, de találékonysággal sokat tehetünk értünk.
– Hogyan képzeli el a jövőt? Milyen tervei vannak?
– Egy olyan generációt kell felnevelnünk, amely Urunkként és Megváltónkként tiszteli Jézust, gyakorolja a becsületességet, az igazságosságot és a békességet, elkötelezett a szegények és az elnyomottak megsegítésében, s katolikus – szóban és tettben, nem pedig csak névleg. Hiszem, hogy ha megfogjuk egymás kezét, s elkezdünk másképpen tekinteni a dolgokra, túljuthatunk a nehézségeken. Szeretnék létrehozni egy központot, amely „teljes körű” evangelizációt kínál – ahol a gyerekek játszhatnak és imádkozhatnak is. Ez a legnagyobb álmom. Meggyőződésem, hogy a legkisebb dolgokat, amelyeket megtehetünk, meg is kell tennünk.
– Hirdetni az igét, gospelt játszani – ez a missziója. Mi a legfőbb üzenete a számainak? Olyan „sztár” Ön Ugandában, mint például Amerikában Snoop Dogg?
– Kétségkívül, a zene egy nyelv, amelyet arra használok, hogy megszólítsam az embereket – a fiatalokat és az időseket, a szegényeket és a gazdagokat egyaránt. Az én zeném szívből jön, s az evangélium ihleti. Abban új és más, hogy falakat tör át, mindenkinek üzen. Én a reményről énekelek, Isten szeretetéről, az egyetértésről, a megbékélésről, s ez arra indítja az embereket, hogy visszatükrözzék mindezeket az értékeket, és másképpen éljenek. Az igazság az, hogy Jézus és az üzenete teszi erőssé a munkámat. Nem vagyok Snoop Dogg, pap vagyok, aki használja ajándékba kapott képességét, tehetségét arra, hogy Istenhez vonzzon másokat. Egy magasabb célért zenélek, ez mozgat engem. Erőm, hogy az Úr öröméért testvéreimmel együtt ünnepelhetek. Teljességgel tudatában vagyok annak, hogy nem saját magamhoz, hanem Jézushoz kell közel vezetnem az embereket. Ez is a vágyam.
Jubileumi parti Ugandában
Száz éve élnek őslakos katolikus papok Ugandában – ezt ünneplik jövőre az országban. Az első afrikai papok éppen a Masakai egyházmegyéből kerültek ki, így hát az Anawim együttes január 1-jén fergeteges koncertet ad.
