Amíg csak tehette, dolgozott

A Pécsett született Ádám János 1949-ben egy vasúti kocsi tengelye fölött szökött ki Ausztriába, mert a kommunista rendszer idehaza nem engedte volna, hogy jezsuita papként szolgáljon és tanítson. Több neves európai és kanadai egyetemen tanult, pedagógiából doktori fokozatot szerzett. Harminc évig tanított a New York-i Fordham Egyetemen, miközben plébániákon fiatalokkal foglalkozott. Egyik vezetője és lelkiatyja volt a külföldi magyar cserkészeknek, lelkigyakorlatokat, házassági fölkészítőket tartott magyarok és amerikaiak százainak. A hatvanas években a jezsuita tartományfőnök helyetteseként dolgozott, majd a hetvenes években a külföldön élő magyar jezsuiták provinciálisa lett. A rendszerváltás után hazahívták dolgozni. Belevetette magát a rend hazai újjáépítésébe, de közben folyamatosan tartotta a kapcsolatot számtalan amerikai barátjával. Utolsó éveiben a miskolci Fényi Gyula Jezsuita Gimnáziumban a diákok lelkiatyja lett: a tizenévesek között megfiatalodott, minden idejét nekik szentelte, az utolsó időkig, amíg csak tehette, dolgozott. Hosszan tartó, súlyos betegség után halt meg a születésnapján.