Ami rejtve marad

A bölcselet nagy kérdései ma is fennállnak, csak épp a nyelvezetük, a „jelmezük” változott meg. Már nem azt firtatjuk, van-e értelme a világnak, hanem azt vizsgáljuk: van-e egységes elmélete, képlete a mindenségnek? A cél azonban így is ugyanaz: az ész rendet akar vágni a dolgok között, a világ azáltal válik otthonossá, hogy gondolkodásunk, tudományunk, civilizációnk révén belakjuk, „háziasítjuk” azt. Hogy ennek eszköze a teremtésmitológia vagy éppenséggel az atomfizika, ebből a szempontból másodlagos kérdés.


A Biblia teremtéselbeszélése kilép ebből a nagyon is emberi keretből. „Kezdetben…” – hogy mi volt előtte, hogy miként jutottak el a dolgok eddig a kezdetig, rejtve marad. A zsidó kommentárok utalnak rá, hogy az első szó a Szentírásban – „beresit” – az ábécé második betűjével kezdődik. Az első betű (amely egyben az Isten szó első betűje is) titokban marad. A kezdet kezdete Istené. Az ember csak a kezdetig, a tér és idő rendszerének felállásáig láthat el. Az abszolút nullpont, a totális kezdet egyedül Istené. Az ész nem azért nem lát el odáig, mert még töredékes a tudása, hanem azért, mert a teremtés titok. A tulajdonképpeni teremtés, az ősrobbanás, az anyag, a kozmosz forrása rejtély, amely lényege szerint örökre az marad. A teremtést hinni lehet, tudni pedig csak azt lehet, ami a teremtés után következett be.

 

Ily módon a teremtő Istenbe vetett hitünk elsődlegesen nem arra vonatkozik, hogy az Úr milyen vegyészi fogásokkal hozta létre a csillagokat, milyen mérnöki tudással alkotta meg az univerzumot. A teremtői aktus csodája abban az isteni cselekvésben áll, amely a semmiből valamit, a nem-létből létet hoz létre. Isten gondolata, akarata, szava hordozza a teremtés csodáját. Az a szándék, amely miatt nemcsak hogy van a világ, hanem amelynek okán ez a világ olyan, amilyen. Az otthonom, ahol életem, bűnöm és megváltásom története kibontakozik.

Tévednénk, ha azt gondolnánk, hogy a teremtésről a hittudománynak kizárólag a természettudományokkal kell párbeszédet folytatnia. Aquinói Szent Tamás írta: a művész és a bölcselő azért hasonlít egymásra, mert mindkettőnek a csodálatossal van dolga. A teremtés a Csodálatos. Isten nem pusztán mérnök vagy tervező, aki valami hasznosat és jót hoz létre. ő művész, aki ihlete, Igéje és Lelke által a semmiből valami szépet és csodálatosat hoz létre. Hinni benne, a Teremtőben azt jelenti, hogy csodálkozunk s rácsodálkozunk. Így lesz igazán otthonunkká ez a világ.