Amit róla röviden tudni kell, azt így foglalja össze Zsámbéky Mónika egy 1992-es kiadványban: „Apja Sopron megyei főispán, királyi főlovászmester, Dunán inneni főkapitány, részt vesz a XVI. század végi török elleni harcokban, 1622-ben vele szemben Thurzó Szaniszlót választják nádorrá. 1628-ban bárói, 1630-ban grófi címert nyer II. Ferdinándtól. Édesanyja fiatalkorában a Batthyányakkal rokon Zrínyi családban nevelő. A Batthyány család a XVI. században jelentős birtokállományt szerzett. A legelőkelőbb főúri családokkal álltak rokonságban, hadvezéri, építtetői, kultúrpártolási tevékenységük egyaránt kiemelkedő. Batthyány Erzsébet bátyja, Ádám gróf (1609-1659) királyi főasztalnok, Dunán inneni főkapitány katolizált, és támogatta a szerzetesrendek működését. Batthyány Erzsébet férje, Erdődy III. György tárnokmester, 1647-1649 között főkomornok, 1655-1662 között az országgyűlés többrendbeli választmányának tagja. Gyermekeik: Erdődy Sándor és három lány, a legidősebb, Terézia Tullnban, a másik kettő a stájerországi Studeniczben lett domonkos apáca.
Batthyány Erzsébet vallásos buzgósága, jótékonykodása a domonkos rend támogatásában, ispotályok alapításában, a szegényeknek tett adományokban nyilvánult meg. 1638. április 4-én Szentmárton községben telepedett le a domonkos szerzet Draskovich György győri püspök hozzájárulásával. Batthyány Erzsébet 1668. március 10-én kelt levelében adománnyal látta el a templomot, hogy azt újjáépítsék.” Batthyány Erzsébetet, végakaratának megfelelően a templom kriptájába temették el. Fémkoporsója, úgy tudom, ma is ott található. Sírköve a Szent Márton-templom Szent Márton-kápolnájának északi falába építve található. A sírkő felső részén négykaréjos, erősen mélyített mezőben nagyméretű barokk címer. Egymás mellett két pajzs, amelyeket közös pajzstakaró fog össze. A jobb oldali az Erdődy-család kibővített grófi címere, a bal oldali pajzsban a Batthyány-címer. A címer és a felirat által szabadon hagyott területet dúsan vésett virág- és levéldíszítmény tölti ki. A keretbe foglalt vésett felirat magyarul – Bőle Kornél fordításában – így szól:
„Vándor, állj meg, olvasd és csodálkozz! Ebben az urnában (sírboltban) pihen Erdődy Erzsébet grófnő, született Batthyány grófnő, Szent Erzsébet nevének és erényeinek örököse. Szíve nyughatatlan volt mindenkor, mígnem a halál felszabadítása által központjával Istennel egyesülve elnyugodott. Szabadságát bőkezűségével váltotta meg. Véld róla, hogy pelikán, akinek keble, szíve és lelkülete a szerzetesek szükségletei, a szűkölködők nyomorúságai és legfőképpen az isteni sugallatok iránt mindig nyitva állt. De meg ne zavard pihenését! Esdekelj örök nyugalmáért, és távozzál!”
