Álmodik a múlt: Múltat számlálni

„Lesben állt a halál, nem volt értelme keresgélni, a novemberi zúzmarás erdőben rád talált, párbajt vívott veled, Szent Ilonka kolostora beleremegett, mégis három sebet hagyott rajtad a magyar igazság. Reménységként haltál meg abban a nagy vadon erdőben, kit kevés szem látott.”

Zágorec-Csuka Judit

 Andela Horvat doktori disszertációjában a következőket írta Szentilonáról: „A 15. században a Muraköz a czillei (celjei) grófok hatalma alá tartozott. Herman gróf vallásos meggyőződésből 1420-ban gótikus stílusban újjáépítette a kolostort. A szerzetesek a művelődés terén szuverenitást kaptak, hiszen a legolvasottabb rendek közé tartoztak. A Zrínyiek uralkodása alatt a 16. században gyors fejlődésnek indult a kolostor, hiszen Zrínyi egy kápolnát és temetkező sírhelyet, mauzóleumot épített. 1561-ben ide temették Frangepán Katalint, később a szigetvári ütközet után Zrínyi Györgyöt is. Zrínyi György, a protestantizmus képviselője, üldözte a pálosokat. Uralkodása idején a kolostort elhanyagolták. Az 1695-ös tűzvész után barokk stílusban újították fel. Az 1738-as földrengés után Josip Bedekoviè pálos újította fel a kolostort, majd a Natale Solum című munkájában 1752-ben meg is írta a kolostor történetét. A napóleoni háborúk idején katonai pékségként szolgált az épület. 1880-ban újabb földrengés sújtotta. Romjait a lakosság széthordta építkezések céljából. A XIX. század elején a Knezevich-család a romos kolostorból kastélyt építtetett, amelynek a kápolnáját a templom egykori szentélyéből alakíttatta ki. A templom hajóját, tornyát és a Zrínyi-mauzóleumot lebontották.” Ma már csak az oltárrész maradt meg. Egyedül ez emlékeztet bennünket a volt kolostorra.

Csáktornya szomszédságában, szinte vele összeépült kis falu Szentilona, ahová Zrínyi emlékét megörökíteni utaztam le. Az itt látható kápolnát, amely a család temetkezési helye volt, alig találtuk meg: kétszer is elmentünk mellette, amíg észrevettük a házak és gazdasági épületek gyűrűjében. Csak kívülről tudtam lefényképezni, mert le volt lakatolva a bejárat. Pedig jó lett volna bemenni és megnézni, hogy mi van ott bent…