A falu neve elég későn, csak 1532-ben jelentkezik az okiratokban, „villa Fenyéd” néven. 1602-ben Fenyődnek említik. A pápai tizedjegyzék ilyen néven nem hozza. Bár középkori templomáról ez az okirat nem beszél, tudjuk – a hagyomány és több tárgyi emlék is bizonyság erre –, hogy volt középkori temploma. A falu felső végétől északkeletre fekvő Csonka-templom-dűlőben, a Kőláb-helyen a hagyomány régi templom emlékét őrzi, amely „közös temploma volt Fenyédnek és Máréfalvának. Ezt erősíti meg a régi templomból a mai templomba beépített két ajtókeret, két kis csúcsíves ablakkeret, a kő keresztelőmedence és az egykor falba épített – képünkön látható – szenteltvíztartó. Az egyik kapu csúcsíves keretét a torony bejáratában helyezték el, míg a másik a sekrestye bejárata. A két kis csúcsíves ablakkeret a karzatra nyíló ablakban kapott helyet. A régi templomból származik még a nagy faragott körmeneti feszület. A régi templom fundamentumát 1902-ben, a birtoktagosításkor ásta ki Szabó Mózes helybéli lakos. Az új, 1763-ban épült istenháza később kicsinynek bizonyult, és ezért 1925-1926-ban tágasabb, még újabb templomot építettek, amelybe szintén átmentették a fent felsorolt középkori (valószínűleg XV. századi) gótikus, illetve román kori emlékeket. A falunak két jeles szülötte van: Csíky Miklós volt főgimnáziumi tanár, majd plébános, illetve a környék legismertebb kapufaragója, Dávid Mózes. Ő, aki abbahagyta már a „szépteremtést”, egy kapufafaragó dinasztia utolsó tagja. Hosszú élete során közel százhúsz kaput ácsolt és faragott az ott lakók örömére és a belépők fogadására. A faluról talán még annyit elmondhatunk, hogy a középkor óta tisztán katolikus lakosság mindvégig megmaradt katolikusnak.
