Váraszóra, ebbe az eldugott kis faluba Erdőkövesd felől érkeztem, egy napsütéses reggelen. Nem emlékeztem a Mezei-könyvre, de amikor megálltam a temető melletti úton, rögtön mint régi ismerőst üdvözöltem. Váraszó neve 1280 és 1290 között bukkan elő egy birtoklevélben. Ekkor a váraszói Macsó fia, Lénárd a falu földesura. „Az 1332 és 1337 között készült pápai dézsmajegyzék megörökítette papja nevét: Jánosról (Johannis) még azt tudhatjuk, hogy a jogban járatos ember (iuratus) volt – írja ismertetőjében Ludwig Emil. – A település viszonylag sűrűn szerepel középkori okiratokban – 1371: Warazow; 1394: villa Vorozo alakban -; a XV. században a Csele-család a néhány jobbágyportából álló falu birtokosa. 1548-ban tizedet szedtek tőlük az egri vár védelmi költségeire, majd amikor négy évvel később a török a fontos végvár ellen vonult, a környékkel együtt felperzselte Váraszót is.” Az 1200 körül épült templom sorsáról keveset tudunk: 1720 körül még jó állapotban lévőnek, huszonhat évvel később közepes állapotúnak, 1767-ben pedig már düledezőnek írják le. Mivel az 1900- as évek elején életveszélyes volt, 1912-ben bezárták a hívek előtt. 1948-ban pedig a tűz martaléka lett. E kis templom kutatása és helyreállítása 1963-ban kezdődött meg Kovács Béla vezetésével.
A falu fölötti magaslaton, a temető mellett, alacsony kőfallal körbekerített tisztáson áll ez a torony nélküli kis templom. Az ötször öt és fél méteres belterű hajóból és félköríves záródású szentélyből álló épület mellett, ahogy a képen is látható, kisméretű fa harangláb áll. „Bejárata a hajó déli oldalán nyílik, ugyanitt két tölcsérbélletű ablak látható, melyekhez hasonló formájú ablakok készültek az apszis déli ívében és keleti tengelyében. Az épület egy méter vastagságú kőfalán formás lábazati párkány fut körbe, felül szabályos ívfüzérből és fogazott szalagból álló fríz koronázza meg a homlokzatot.” Ez a középkori kis templom úgy ül a tájban, ahogy illik: nem uralja, ám nélküle szegényebb lenne, s a tájjal együtt mi is szegényebbek lennénk. Kissé kétkedve írom le ezt, mert lehet, hogy ma csak én érzem ezt így, ebben az aránytalan épületekkel és torz arányokkal terhes korban.
