„A kenyérszegés, kenyérosztás a szegedi nagytájon valamikor a családfő: férj, édesapa kiváltsága volt” – írja Bálint Sándor A szögedi nemzetben. – Vannak még ma is tanyai családok, ahol az idős feleség is az urától kér kenyeret. Ő szel a vendégnek is.” Az újkenyér, régiesen újbúzakenyér, azaz idei búzából először sült kenyér mindenütt nagy tiszteletben részesült. Tömörkény István a század végén így ír a tanyai asszonyról, amikor a szélmalomból hazahozzák az újbúzából őrölt lisztet: ,,…nagy nap, mikor ehhez a liszthez fog az asszony, hogy megdagassza. Holnap újbúzából sült kenyér lesz – mondja a gyerekeknek. Ennél különb öröm nincs a világon már ismét. A gyerekek ezen éjjel nemigen alszanak. Hisz mikor az anyjuk hajnalban a dagasztáshoz lát, már figyelve nézik e munkáját, apró, csillogó szemek. Mikor a szakajtóból a megkelt kenyér a széles lapáton a kemencébe vándorol, s szájához teszik a tévőt, gondolkozva szemlélik e különféle dolgokat. S egyszer csak a lapáton előjön a kenyér. Friss, illatos. Óh, de valami fölséges lehet. De hűlését várni kell, s addig apjukhoz szaladnak… Apám, édösapám – kiabálják -, újbúzából van már kenyér… Tíz hónap munkájának első eredménye ez. A gazda bicskáját előveszi s kicsattantja. Balkézzel a kenyeret fogja meg. Jobbjával a bicskát, annak hegyével a kenyérre kétszer keresztet vet s megszegi.”
Az a szokás, hogy az egész kenyeret, mielőtt megszegnék, kereszttel jelölik meg, általánosan elterjedt volt. Ez a kép is erről szól. Az itt látható dombormű egy részlet, amely Szabadegyházáról (Fejér megye) való: én a székesfehérvári Szent István Múzeum állandó kiállításán fényképeztem. A XII. századból itt maradt ékesség Heródes lakomáját ábrázolja. (Minden bizonnyal Fehérvárról, a királyi bazilikából került a közeli faluba, ahol aztán beépítették a temetőkápolnába.) Az előzmények ismertek a Bibliából. Heródes elfogatta Jánost, bilincsbe verette és meg akarta ölni, de félt a néptől, mert Keresztelő Jánost prófétának tartották. A folytatást így beszéli el Máté evangéliuma: „Heródes születése napján történt, hogy Heródiás lánya táncolt a vendégeknek. Annyira megtetszett Heródesnek, hogy esküvel ígérte, bármit kér is, megadja neki. Az minthogy anyja előre kitanította, így szólt: »Add nekem egy tálon Keresztelő János fejét!« A király elszomorodott, de az esküre és a vendégekre való tekintettel megparancsolta, hogy adják oda neki . Lefejeztette hát Jánost a börtönben. Fejét elhozták egy tálon, odaadták a lánynak, az meg elvitte az anyjának.” (Mt 14, 6-17). Ez a kis részlet a lakoma asztalát mutatja, a megterített asztalt, amelynek a közepén Heródes előtt ott a kenyér s a kenyéren a kereszt jele. Ez nekem nem a különös (kegyetlen) lakomáról szól, hanem azt mondja, hogy a XII. században is szokás volt késsel keresztet rajzolni a megszegésre váró kenyérre. S ezt a szokást máig őrzi és tudja a néhány osztályt végzett parasztember. Az idősebbek a földre ejtett kenyeret még ma is fölveszik, majd megcsókolják, mivel Jézus testének tartják.
