Ezt véletlenül csak akkor veszi észre az ember, ha valaki elmagyarázza, hogy hová kell menni, hol is kell keresni, hisz a térképen is csak nagyítóval lehet megtalálni, hosszas keresés után. A helységről, majd erről az 1211-es középkori emlékről így ír Bunyitay Vince a Váradi püspökség történetében, 1883-ban: „Hol a Fekete-Körös a belényes-ujlaki hegyszorosból a tenkei völgybe kiömlik, ott Sólyom és Szent-Miklós községek közt, a Körös bal partján kerek magaslat emelkedik. E magaslat tetején tágas fennsík terül el, melynek napkeleti oldalán romok fehérlenek ma is. A nép azt regéli, hogy várnak romjai, de a szomszédos erdőt „barátok erdejének” nevezik. Mi volt tehát itt, vár vagy monostor? vagy az is, ez is? Történeti forrásaink említik, hogy Szent-Pál remetéinek a váradi egyházmegyében Sólyomkő vára mellett Szent-Miklós tiszteletére klastromuk állt. Itt jelenleg csak egy Sólyomkő vára ismeretes a Sebes-Körös mentén, Élesd városa közelében; de volt egy másik is Belényes vidékén, Szent-Miklós falu mellett.
A megjelölt helyen csakugyan ott áll ma is Sólyom falu s annak határán a hegyek s erdők mélye egy szikla tetején romokat rejteget, a másik Sólyomkő vára romjait. E tájon kellett állni a pálosok említett klastromának, és semmi kétség benne, hogy ama magaslaton állt, mely Sólyom és Szent-Miklós közt emelkedik, s melynek tetején ma is látszanak romok. Ki és mikor alapította e klastromot? Nem mondják meg történeti emlékeink; de bizonyos, hogy nemzetségi klastromaink egyike volt, mert a hely, melyen állt, kiegészítő részét képezé egy uradalomnak, mely széplakinak neveztetett, s 1333-ban Istvánnak, a Tamás fiának végrendelete következtében jutott a váradi püspök és káptalan birtokába.
Lehet, hogy Szent-Pál szerzeteseit még ez István hozta e helyre, de alig kételkedhetünk, hogy már a pálosok előtt laktak itt szerzetesek, s hogy a széplaki uradalom, mint tekintélyesebb nemzetségeink birtokai rendszerént, szintén nem állott monostor nélkül. Nevezetesen itt állhatott azon széplaki apátság, melynek bár homályosan, de mégis feltűnik némi nyoma. Emellett szólanak a klastrom falaiból kibontott gyönyörű faragottkövek is, melyeket már ugyan egytől-egyig széthordott a vidék népe, (de amelyek) csalhatatlanul mutatják, hogy a kérdéses magaslaton díszes, emlékszerű egyház emelkedett egykoron, mely koronája volt a vidéknek, s melyre monostoraink fénykorában is bármely apát büszke lehetett.
E monostor eredetével egyaránt ismeretlen a pálosok idejövetelének ideje, valamint további története is, s a mély homály, mely emléköket takarja, aligha nem azt jelzi, hogy korán elveszték szentmiklósi klastromjokat. Lehet, hogy még 1474-ben, midőn a Várad alól kudarccal elvonuló török a vidéken tölté boszuját, feldúlta ezt is, mint a kápolnai klastromot, de ez nem volt oly szerencsés, hogy felépülhetett volna ismét, mint a kápolnai.” Amikor átnéztem az itt készült nagyításokat, a magányosan álló vörös toronyról több hasonló emlék is eszembe jutott, s ezek mind itt, Biharban találhatók. Közben felidéződött bennem annak a kis vörös vonatnak a csattogása, amelynek hangját meghallottam, miközben azon tűnődtem, hogy hová is megy a Fekete- Körös völgyében? Tenke érintésével nagy valószínűséggel Nagyszalontára, ahol szintén áll egy Csonkatorony. De ezt, Arany János révén, már mindannyian jól ismerjük.
