A helységről, majd erről az 1211-es középkori emlékről Bunyitay Vince ezt írja A váradi püspökség történetében, 1883-ban: „Hol a Fekete-Körös a belényes-ujlaki hegyszorosból a tenkei völgybe kiömlik, ott Sólyom és Szent-Miklós községek közt, a Körös bal partján kerek magaslat emelkedik. E magaslat tetején tágas fensik terül el, melynek napkeleti oldalán romok fejérlenek ma is. A nép azt regéli, hogy várnak romjai, de a szomszédos erdőt »barátok erdejének« nevezik.” Mi volt tehát itt, vár vagy monostor? Vagy az is, ez is?
Történeti forrásaink említik, hogy Szent Pál remetéinek a váradi egyházmegyében Sólyomkő vára mellett Szent Miklós tiszteletére klastromuk állt. Itt jelenleg csak Sólyomkő vára ismeretes a Sebes-Körös mentén, Élesd városa közelében; de volt egy másik is, Belényes vidékén, Szentmiklós falu mellett.
A megjelölt helyen csakugyan ott áll ma is Sólyom falu, s annak határán a hegyek s erdők mélye egy szikla tetején romokat rejteget – a másik Sólyomkő vára romjait. E tájon kellett állnia a pálosok említett klastromának, és semmi kétség, hogy ama magaslaton állt, mely Sólyom és Szentmiklós közt emelkedik, s melynek tetején ma is látszanak romok. „Ki és mikor alapította e klastromot? Nem mondják meg történeti emlékeink; de bizonyos, hogy nemzetségi klastromaink egyike volt, mert a hely, melyen állt, kiegészítő részét képezé egy uradalomnak, mely széplakinak neveztetett, s 1333-ban Istvánnak, a Tamás fiának végrendelete következtében jutott a váradi püspök és káptalan birtokába. Lehet, hogy Szent Pál szerzeteseit még ez István hozta e helyre, de alig kételkedhetünk, hogy már a pálosok előtt laktak itt szerzetesek, s hogy a széplaki uradalom, mint tekintélyesebb nemzetségeink birtokai rendszerint, szintén nem állott monostor nélkül. Nevezetesen itt állhatott azon széplaki apátság, melynek bár homályosan, de mégis feltűnik némi nyoma.
Emellett szólanak a klastrom falaiból kibontott gyönyörű faragottkövek is, melyeket már ugyan egytől-egyig széthordott a vidék népe, (de amelyek) csalhatatlanul mutatják, hogy a kérdéses magaslaton díszes, emlékszerű egyház emelkedett egykoron, mely koronája volt a vidéknek, s melyre monostoraink fénykorában is bármely apát büszke lehetett. E monostor eredetével egyaránt ismeretlen a pálosok idejövetelének ideje, valamint további története is, s a mély homály, mely emléköket takarja, aligha nem azt jelzi, hogy korán elveszték szentmiklósi klastromjokat. Lehet, hogy még 1474-ben, midőn a Várad alól kudarccal elvonuló török a vidéken tölté boszuját, feldúlta ezt is, mint a kápolnai klastromot, de ez nem volt oly szerencsés, hogy felépülhetett volna ismét, mint a kápolnai.”
Amikor átnéztem az itt készült nagyításokat, a magányosan álló vörös toronyról több hasonló emlék is eszembe jutott, s ezek mind itt, Biharban találhatók. Közben felidéződött bennem annak a kis, vörös vonatnak a csattogása, amelynek hangját meghallottam, miközben azon tűnődtem, hogy hová is megy a Fekete-Körös völgyében? Tenke érintésével nagy valószínűséggel Nagyszalontára, ahol szintén áll egy Csonkatorony. De ezt, Arany János révén, már mindannyian jól ismerjük.
