Bolognában 1088-ban alapították az egyetemet, amely első volt a világon. Egyik írását azzal kezdi Szögi László, az ELTE Egyetemi Könyvtár főigazgatója, hogy a középkori keresztény Európa talán legmaradandóbb alkotása az európai egyetem. Hiszen ha arra gondolunk, hogy az első ezredfordulótól kezdve mi az, ami máig folyamatosan működik, akkor az egyházat és az egyetemet említhetjük. Mert mindkét intézmény máig megőrizte eredeti funkcióját. A Bolognában vagy Párizsban kialakult egyetemi rendszer – a belső szerkezeti változások ellenére – most is fönnáll. Az európai egyetemi mozgalom a XI. században bontakozott ki. Bizánc, az arab és latin világ találkozási pontjánál fekvő, dél-itáliai Salerno iskoláját nevezik a legelső egyetemnek. De ez inkább orvosképző volt. Nem sokkal később jött létre a bolognai típusú egyetem Itáliában és a párizsi típusú Franciaországban. „A bolognai »universitas professorum et studiosorum «, tehát a tanárok és a diákok egyetemessége, közössége, amelyet a tudás továbbadása, a tanítás és a tanulás céljából hívtak életre. Ez demokratikusabb szerkezetű a párizsinál – írja Szögi László. – A bolognai és más itáliai egyetemeken sokáig a diákok töltötték be a rektori tisztséget, mégpedig választás útján. Természetesen nem ők tanítottak. A párizsi intézmény »universitas scientiarum«, a tudományok egyetemessége, amely a kor minden tudományát tanítja. Itt született meg a klasszikus négy fakultás, a bölcsészeti (ars), ami előkészítő jellegű, a jogi, az orvosi és a legfelsőbb, a teológiai.” (Csak zárójelben említjük meg, hogy Közép-Európában a XIV. században alapították az első egyetemeket: Bécs és Krakkó mellett Pécsett is, 1367-ben, Nagy Lajos király idejében.) Magyarországról már korán megindult a peregrináció a külföldi egyetemekre: „A legelső, még bizonytalan adat 1117-ből való, de az 1150-es évekből, Párizsból már biztos adataink vannak. A XII. század végén, a XIII. elején a magyar diákok eljutottak például Bolognába és Padovába. A rendszeres tanulás a XIII. században mutatható ki; döntően Itália és Párizs felé visz a diákok útja.” 1265 és 1269 között több mint harminc magyar diák tanult a bolognai egyetemen, és 1265-ben külön önálló testületet (natio) alapítottak. A XIII. század első felében bizonyos Paulus Hungarus (Magyarországi Pál) a bolognai egyetem kánonjogásza volt. Amikor ott jártunk, a bolognai egyetem rektora fogadott, és természetesen szóba került a peregrináció és Paulus Hungaricus neve is. Aki valaha ott ült a diákok padjában, majd később a professzorok helyén. Jó erre gondolni, jó ezt leírni e kép láttán, amely immár nyolc évszázados emléket rejt.
