Az ALMA-hatvanhat összekapcsolt teleszkópból áll, amelyek egy futballpályányi területet foglalnak el az ötezer méteres magasságban, a Chajnantor-fennsíkon található Atacama- sivatagban. Azért építették éppen ide, mert a távcsőrendszernek különösen száraz levegőre van szüksége a tökéletes működéshez, illetve minél magasabban van, annál jobb a teljesítménye. A teleszkópok egy különleges jármű segítségével mozgathatók, így akár úgy is elhelyezhetik őket, hogy tizenhat kilométer hosszan sorakozzanak. A rendszer több nemzetközi – európai, amerikai és ázsiai – obszervatórium és kutatóintézet közös projektje.
És mit jelent az, hogy ez a világ legnagyobb rádiótávcsőrendszere? A többi teleszkóphoz képest annyival többet tud, hogy jelentősége ahhoz hasonlítható, „mint amikor az emberiség távcsövet kezdett használni ahelyett, hogy szabad szemmel nézett az égre” – mondta az Európai Déli Obszervatórium (ESO) projektvezetője. Az ALMA már csökkentett üzemmódjában is szolgált érdekességgel: az élet egyik építőeleme, a legegyszerűbb cukorféleség, a glikolaldehid molekuláit fedezte fel egy, a Naphoz hasonlító fiatal csillag körül. Emellett a valaha megfigyelt legnagyobb távolságban talált vizet, két olyan galaxisnál, amelyek fénye a becslések szerint már az ősrobbanás után egymilliárd évvel is ragyogott. Legutóbb pedig azt jelentették be az adatokat elemző tudósok, hogy az eddig feltételezettnél egymilliárd évvel korábbra tehető a világegyetem „viharos fiatalkora”, a csillagkeletkezések leghevesebb korszaka, vagyis számtalan csillag sokkal vénebb, mint ahogyan azt eddig gondolták.
Fotó: almaobservatory.org
