Magyarország területén korábban még soha nem fedeztek fel a szakemberek bronzkorból származó arany lábvértet. A muzeológiai szempontból, európai viszonylatban is páratlan értékű ötvösmunka a korszak egyik befolyásos erős embere – ahogy a szegedi sajtótájékoztatón fogalmaztak –, „a Kárpát-medence Akhilleusza” számára készülhetett. Feltehetően valamilyen szakrális szertartás keretében kerülhetett a földbe, mivel összehajtogatták és bevagdalták, alkalmatlanná téve a mindennapi használatra – tudatta V. Szabó Gábor, az ELTE Régészettudományi Intézetének adjunktusa. Fogas Ottó múzeumigazgató szerint a most előkerült bronzkori aranyvérthez hasonló régészeti szenzáció utoljára akkor történt Szegeden, amikor 1926-ban Bálint Mátyás szőlőjében ráleltek a nagyszéksósi aranykincsre.
A leletegyüttes darabjait Móra Ferenc, a szegedi közgyűjtemény akkori igazgatója vezetésével tárták fel. A helyi szóbeszéd szerint korábban is találtak már a környéken hasonló kincseket, melyekkel – nem tudván, hogy aranyról van szó – a gyerekek játszottak. Mint később kiderült, az eddigi legnagyobb hun aranykincslelet darabjai kerültek elő. A körülbelül százötven tárgyat, az összesen több mint egy kilogramm súlyú aranyat a Móra Ferenc Múzeum őrzi.
A most bemutatott aranytárgyat a késő bronzkor folyamán, körülbelül háromezer éve rejthették el a földbe. A lábvért – formája és díszítése alapján nagy valószínűséggel – a Krisztus előtti XII–IX. század közötti periódusra keltezhető, ami nagyjából megfeleltethető a trójai háború időszakának. Hasonló formájú, bronzból készült lábvérteket az Égeikumtól egészen Franciaországig használtak a késő bronzkor időszakában. A Szeged határában előkerült darab egyik különlegessége, hogy a Dunától keletre eső vidékről eddig egyetlen hasonló tárgy sem ismert. A következő hónapokban a múzeum és az ELTE szakemberei elkezdik a műkincs restaurálását és a lelet tudományos kutatását.
Májusban Kecskeméten, a Mercedes újabb gyárának területén végzett régészeti kutatás során egy, az V. század első felében – vagyis Attila korában – élt gazdag férfi sírját tárták fel Wilhelm Gábor vezetésével. A kecskeméti Katona József Múzeum munkatársai a II. századtól az V. század elejéig datálható szarmata és a VII. századtól a IX. század elejéig keltezhető avar kori települések nyomaira bukkantak a leendő gyár területén. Az itteni hét lelőhely egyike az V. századi úgynevezett padmalyos (padkás) sír. A fosztogatók elleni védelmet szolgáló temetkezésre jellemzően a testet a téglalap alapú sírgödör oldalában kialakított üregbe fektették. A tehetős férfi keleti típusú, rövid tőrkardját veretes hüvelyben tárolta, mellette a tőr hüvelyét díszítő aranyveret is napvilágot látott. Feje alól öntött arany hajkarika került elő, a lábbeli szíjához tartozóan pedig két öntött aranycsat. A sírgödör északi sarkában szürke, fényezett felületű, korongolt korsót rejtett a föld.
A négy aranytárgy rendkívül jelentős, a kecskeméti múzeum gyűjteményébe eddig még nem került be hasonló korú és gazdagságú temetkezési lelet. A hun korból pár tucat hasonló, padmalyos temetkezés ismert a Kárpát-medence területén, a Duna-Tisza-közéről ez az első e korhoz köthető, régészeti szempontból szakszerűen vizsgált és „meghatározott” sír. Az eddigi munkák során előkerült további leletek is azt bizonyítják, hogy sűrű volt a településhálózat ezen a területen mind a szarmata, mind pedig az avar korban. Egyes lelőhelyeken sok, római importból származó kerámiát találtak, de jelentősnek tekinthető egy, szintén a hun korra tehető kiöntőcsöves korsó maradványainak előkerülése is. A kecskeméti terepmunkák várhatóan november közepéig tartanak.
p.
