Az ünnepi evangélium (Lk 2,22–40) két ószövetségi rendelkezést idéz. Az egyik az újszülött templomban való bemutatásának törvénye: „Minden elsőszülött fiúgyermek az Úrnak legyen szentelve” (Kiv 13,2.12). A másik pedig a szülő asszony tisztulásának törvényére vonatkozó előírás, mely az áldozatbemutatásban csúcsosodik ki: „Egy pár gerlicét vagy két galambfiókát” (Lev 12,8) kell felajánlani az Úrnak.
Mindezek mellett meglepő, hogy ünnepi liturgikus szövegeink csupán egyszer említik ezt az utóbbi eseményt. S még meglepőbb, hogy ez az egy ének is lelki értelmezést ad az áldozatbemutatásnak. Maga „a szeráfok által megdicsőített isteni kisded” az, aki Istenként fogadja Józseftől az áldozatot: „egy pár gerlét, mint a szennynélküli egyház…, két galambot pedig mint az Ó- és Újszövetség szerzője”.
A tény azonban tény marad. A Szent Család teljesítette a törvény előírását: bemutatta az előírt áldozatot. Igaz, liturgikus himnuszaink ennek is magasabb szintű értelmezést adnak. Nem azt fogalmazzák meg, miként ment végbe az áldozatbemutatás, hanem a törvény teljesítését emelik ki. Mégpedig úgy, hogy Jézusra irányítják a figyelmet. Ő az, aki „kisdedkorában a törvénynek alávetette magát”. Ő az, aki „a Sínai-hegyen törvényt alkotó Üdvözítő, (aki) a törvény parancsának engedelmeskedve” a templomban „betöltötte a törvény parancsát”. Ő az, aki „az ó-törvény parancsát betöltve az új kegyelem kezdetét” előre jelezte.
A Jézus gyermekségtörténetét leíró evangéliumi beszámolóból láthatjuk, milyen nehéz sorsa volt a Szent Családnak. Az isteni üdvgondozás terve szerint áldott állapotba került Máriát majdnem elbocsátotta József. Közvetlenül a szülés előtt népszámlálásra kellett menniük. Barlangistálló szegényes körülményei között született meg Jézus. Heródes gyilkos haragja elől a távoli Egyiptomba kellett menekülniük, majd onnan „hazajönniük” az akkori közlekedési körülmények között: gyalogosan. Szegények voltak, nagyon szegények. Ám Isten törvényét megtartották. Szegénységükben is tudtak áldozatot hozni az Úrnak. Ténylegesen is.
És mi, vajon meg tudjuk ezt tenni? Vagy szegénységünkre és körülményeinkre hivatkozunk? Talán szegényebbek lennénk, vagy rosszabb körülmények között élnénk, mint a Szent Család? Van mit megfontolnunk.
