Azt tudjuk csak, hogy ez a kápolna híres búcsújáró hely lett, ahová boldog örömmel érkeztek a fiatal édesanyák, karjukon Isten legdrágább ajándékával, a gyermekkel. Hozták az áldott gyümölcsöt bemutatni Istennek, minden élet forrásának, amint azt a legáldottabb édesanya is tette Jeruzsálemben. Nyelvemlékeink utalnak rá, hogy bensőséges érzülettel voltak a Szűzanya iránt. Amikor a törökök megszállták Pécset, már csak romjait találták e templomnak, de a török építészek hamar felismerték a lehetőséget, és a templom köveiből felépítették a hazánk területén lévő legnagyobb mecsetet. Bár építészetileg gyönyörű volt, a pécsiekkel nem tudta feledtetni a kegytemplom emlékét. Százötven év múlva, amikor Bádeni Lajos őrgróf csapatai felszabadították a várost, Pécs valamennyi keresztény temploma romokban hevert. Csak hosszú évtizedek múltán jutottak el odáig, hogy eltüntessék a török stílusjegyeket, és barokkosították az építményt. Az ekkor Pécsett szolgáló jezsuiták nem az eredeti Szent Bertalan titulusra szentelték e kegytemplomot, hanem Gyertyaszentelő Boldogasszony tiszteletére. A címváltozás ötlete valószínűleg a városban élő magyaroktól eredt, akiknek lelkében százötven év múltán is elevenen élt a hajdani kegytemplom emléke. Az ifjú édesanyák ismét elkezdték látogatni a kis templomot, hogy a Szűzanya elé vigyék gyermekeiket. A pécsi Gyertyaszentelő Boldogasszony belvárosi templomban ma is szeretnék megmenteni az édesanyák becsületét, jóságát, jövőt formáló alázatosságát. Ennek érdekében a régi hagyományokhoz hűen kisgyermekes édesanyák búcsúnapját hirdették meg a templom ünnepéhez kapcsolódóan.
Az ünnepi szentmise elején gyertyaszentelést, majd körmenetet tartottak, melyen kicsik és nagyok egyaránt körbejárták a templomot. Az evangéliumban elhangzottakat kisiskolás hittanosok játszották el, majd Sümegi József diakónus mondott szentbeszédet: szólt Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepéről, megemlítve, hogy az anyaszentegyház legrégibb ünnepei közé tartozik. Jézus ugyan már születésekor találkozott a választott néppel, a szent törvények értelmében ezen az ünnepen először találkozik a templomban a papsággal, a prófétákkal, a maga örök papságának előképeivel. A világ világosságát állítja elénk, őt mutatja be ma is az egyház a szentmisében. Nekünk is világosságot kell gyújtanunk az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteinket, és dicsőítsék a mennyei Atyát. A prédikációban Sümegi József beszélt az ezeréves pécsi egyházmegyéről is. Elmondta, hogy a millennium üzenete az, hogy merjük vállalni a Krisztus melletti döntést, és elinduljunk a krisztusi úton. Csak így lesz meg az esélye annak, hogy a következő ezer évet is megünnepelhetjük. A jövő Isten kezében van, de ahhoz, hogy alakítsa, szüksége van mindenki kezére, szívére. Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy nekünk viszont szükségünk van arra a kegyelmi tartalékra, amelyet az ezeréves örökség által kapunk. Csak az élő emlékezés adhat a népeknek, családoknak olyan erőt, amely legyőzi a mulandóságot. Fennmaradásunk egyértelműen bizonyítja, hogy a magyarságnak sok megpróbáltatása, szenvedése közepette a kereszténység adott erőt a jövő építéséhez, az élet kultúrájának továbbadásához.
A vidám hangulatú, gyermekek mosolyával beragyogott szentmise végén ünnepi áldásban részesültek az édesanyák, édesapák és gyermekeik.
