Albert Einstein levelét megírta…

Nesze neked istenhit, vallás és Biblia! Ez a nagy tudós jól megmondta a magáét! Ha ez az okos ember nem hitt, hogyan higgyen a magunkfajta egyszerű ember?
Igaz, más nagy természettudósok, ugyancsak Nobel-díjasok (többek közt Max Planck, Werner Heisenberg, Szentgyörgyi Albert), hittek Istenben, sőt, némelyek egyenesen azt vallották, hogy természettudományos ismereteik erősítették hitüket. Kinek higgyünk hát?


Gyermekkorunkban a családi közös ima, az édesanyánkkal együtt mondott esti ima, a falon függő feszület és a hozzá fűződő történetek, a templomlátogatások, később a hitoktatás és a vasárnapi szentmisék, aztán a bérmálási előkészítő oktatás és életalakítás, majd a bibliaórák és az egyházközség felnőttcsoportjaiban kapott eligazító előadások az élet értelméről, az élet és halál viszonyáról, valamint a katolikus sajtó és a könyvek: ezek a vallásos hit gyakorlati forrásai. A hit tudósai természetesen a teológiatanárok és a lelkipásztorok, nem a fizikusok, a természettudósok.

A hit Isten ajándéka, melyet a fenti források közvetítésével kapunk. De szabadon döntünk elfogadásáról. „A hívő ember számára a hite (…) hordoz egy alapvető és másra vissza nem vezethető bizonyosságot, miszerint »tudom, kinek hittem és biztos vagyok benne« (2Tim 2,12). Enélkül csak hiszékenységről lehetne szó. E belső bizonyosság azonban más módon születik, s másként nyer alakot az emberi értelemben, mint egy természettudományos elmélet (…) – írja Török Csaba. – Sokan rámutattak, hogy a fent nevezett vestigia Dei, Isten nyomai bár megsejthetők a kozmoszban, sokkal inkább az emberben keresendők.”

Nem Einstein vagy más természettudósok ilyen vagy olyan nyilatkozatai mélyítik hitünket, hanem a helyesen értelmezett szentírásolvasás, az imára fordított idő és figyelem, a liturgiában való tevékeny részvétel, a gyónás és más szentségek vétele, és mindezen keresztül maga az Úr.

Igaz ugyan, hogy a természettudomány nem kerülhet szembe a hit tanításával – hisz Istennek ugyanazon teremtett valóságáról van szó –, de pozitív szerepének megvannak a maga korlátai. A személyes hitet hatékonyan erősítheti, de nem cáfolhatja.