Idős Bábel Balázst – akiben Bábel Balázs kalocsai érsek édesapját gyászolja „Isten akaratában megnyugodva és a föltámadás reményében” – életével, hitbéli elkötelezettségével, okos, tisztán látó, világosan fogalmazó szellemével környezetében példaértékű emberként ismerték, amit szűkebb pátriája, Dabas városa kilencvenedik születésnapján, 2010-ben díszpolgári címmel ismert el. Balázs bácsi 2015. január 19-én, életének 95. esztendejében lépett át az örök hazába. Idős Bábel Balázs 1920. március 22-én született Gyónon. Fiatalkorától bekapcsolódott az egyházközség életébe, a KALOT-mozgalomba, és mintegy ötven éven át volt nehéz időkben a templom gondnoka. Elmondható róla is, „legfőbb gondja a Szent Templom volt”. Megünnepelhette házasságának hatvanötödik évfordulóját. Gyón község egyik legnagyobb családjának tizennegyedik gyermekeként, utolsóként távozott a földi életből. Betegsége mellett is mindvégig megőrizte érdeklődését az egyház és a közélet gondjai iránt. Két évvel ezelőtti súlyos betegsége után, visszanyerve tiszta gondolkodását, ezt mondta érsek fiának: „Mondjátok meg a plébánosunknak és az egyházközségi tagoknak, hogy van föltámadás.”
Fábián István ügyvéd így emlékezik róla: „Olyan bölcs ember volt számomra, akinek szavaira mindig szívesen figyeltem. A gyóni Kis-Kalot ministráns titkára voltam, amikor Balázs bátyám a Kalotban tevékenykedett, férfi testvéreivel, a gyóni templomban kántorként, Imre bátyámmal együtt. Kozár Gyula atya 1945 után a Demokrata Néppárt országgyűlési képviselőjének szánta Balázs bátyámat. A szintén gyóni származású Zlinszky János jogászprofesszor így ír: „Vannak emberek, akiket mint a jó világ tényezőit öntudatlanul is számon tartunk bizalmunk és reményünk letéteményeseiként. Balázs bácsi ilyen ember volt.
Édesapám egyszer családi beszélgetés során róla mondotta, hogy olyan ember, akire számolatlanul lehet pénztárcát bízni, és ellenőrzés nélkül lehet a szavára építeni.” A Pest megyei közgyűlés elnöke, Szabó István így fogalmaz: „Balázs bácsi bölcsessége számunkra mindig kézzelfogható volt. Soha nem volt rest beleélni magát a helyzetünkbe, és a legnagyobb jóindulattal és hozzáértéssel segített rajtunk. Ha egy ígérete elhangzott, a szavakat mindig tett követte.” Lapunk, az Új Ember egyik leghűségesebb olvasójára emlékezik. Balázs érsek atya elmondása szerint számos alkalommal édesapja hívta fel figyelmét – és környezetében másokét is – egy-egy írásra, hírre.
Bábel Balázs érsek atya Isten országútján című visszaemlékezésében több alkalommal is fölidézi édesapja alakját. Álljon itt egy jellemző mozzanat azokból az időkből, amikor a kényszertéeszesítés számos falusi embert űzött városi munkahelyre. Idős Bábel Balázs is Budapestre járt dolgozni. A földhöz szokott, földet szerető ember azonban a városi környezetben is megőrizte értékhordozó erkölcsi tartását.
„Édesapám a Selyemszövőgyár bölcsődéjébe és óvodájába került, ahol mindenes lett: fűtött, rendben tartotta a kertet, elvégezte a kisebb kőművesmunkákat, megjavította az elromlott csapokat. Huszonkét óvónő és dada között egyedüli férfiként igyekezett rábeszélni az óvónőket a mosdatlan beszéd kerülésére. Mit tanulnak a gyerekek, ha ilyesmit hallanak?
Akkoriban ment a televízióban a Szóljatok szép szavak verseny. Ennek a mondatnak a szellemében apám kezdeményezésére elhelyeztek egy perselyt, s akit rajtakaptak azon, hogy valami csúnyát mondott, annak fizetnie kellett. Az így összegyűlt összeget a legtisztább szájú dolgozó kapta meg hó végén. Leggyakrabban apám vehette át a néhány forintot, ez lett a borpénze, mire a nők háborogtak: az nem lehet, hogy soha nem kanyarítja el a mondatot. Apám erre így válaszolt: kapjatok rajta, hogy trágár vagyok! – mert sosem volt ez jellemző rá.”
A Bölcsesség Könyvéből vett idézettel emlékezünk idős Bábel Balázsra: „Mivel kedves volt Isten előtt, szerette az Isten és elvitte.”
