Fotó: Lambert Attila
A jubileumi szentmise főcelebránsa Erdő Péter bíboros, prímás volt. A templom oltár előtti részén azok a gyerekek foglaltak helyet, akik a nővérek által fenntartott óvodába járnak. A kicsik a szertartás után műsorral kedveskedtek a megjelenteknek.
Miután Hartai Gábor szalézi szerzetes, a templom plébánosa köszöntötte a jelenlévőket, Leticija nővér, a Jézus Isteni Szívéről Nevezett Kármelita Nővérek Kongregációjának magyarországi tartományfőnöknője lépett a mikrofonhoz. Mint mondta, azért gyűltek össze a szentmisére, hogy hálát adjanak Istennek azért a sok jóért, amit a Szent Józsefről nevezett Boldog Mária Terézia rendje révén Magyarországon megtapasztalhattak. Hozzátette: hálát kell adni azért is, hogy a megpróbáltatások, üldözések ellenére hitükben kitartóan megőrizték a kármelita lelkiséget hordozó rendet. Leticija nővér hangsúlyozta, a rend tagjai a háború borzalmaiban különös bátorsággal szolgálták a nemzetet. Mindig a szegények, az árvák, az elesettek és az üldözöttek megsegítésén fáradoztak. A közelmúltban a rend vezetése ezért kaphatott meghívást a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségétől arra a találkozóra, amelyet a zsidóságot a vészkorszakban segítő, életeket mentő emberek és szervezetek tiszteletére szerveztek.
Leticija nővér ezt követően köszöntötte a szentmisén megjelent Mladen Andrlićot, Horvátország magyarországi nagykövetét, valamint a hazánkban élő horvát kisebbségi szervezetek pécsi, veszprémi és budapesti képviselőit. A szerzetesek ünnepén részt vett a rend generálisa, Maria Angelina anya, valamint magyar- és horvátországi rendtagok, szalézi atyák, a kalocsai iskolanővérek társulatának tartományfőnöke, a környék hívei, valamint az óvoda és a bölcsőde dolgozói is. Leticija nővér külön megköszönte a generális anya segítségét, hiszen mint mondta, nélküle nem tudták volna átvenni és felújítani a kolostort és az általuk működtetett óvodát és bölcsődét.
Erdő Péter bíboros homíliájában hálát adott Istennek a Jézus Isteni Szívéről Nevezett Kármelita Nővérek Kongregációjának újpesti jelenlétéért. Azért a száztíz esztendőért, amely a Szent Józsefről nevezett Boldog Mária Terézia alapító anya magyarországi látogatása és az újpesti első alapítás óta a nagy nehézségek ellenére is sok kegyelmet hozott. A megújult szolgálathoz útmutatót keresve az alapító anya hitét és szándékát kell figyelmünk középpontjába állítanunk. Az ő szándéka pedig magából az evangéliumból táplálkozott.
Az evangéliumi szakaszt magyarázva a főpásztor úgy fogalmazott: a dicsőség trónja annak a trónja, akinek a nevét nem lehet kimondani. „Ezen a trónon ül Jézus Krisztus, az Istenember. Ő olyan bíró, aki meg tudja érteni gyöngeségeinket, hiszen valóságos emberként végigélte az emberi életet.” A „pásztor és király”, aki ítélni jön, a népeket nyájként tereli össze. Népének maga az Úr a pásztora. Az ő kezében van az ítélet, ő az, aki a megtestesült második isteni személyként, emberként is megértő tud lenni a tudatlanok és a tévelygők iránt. De mintha az ítélet már meg is történt volna. Hiszen tanítja hitünk a különítéletet is. Isten minden embert üdvösségre hív, de vissza is élhetünk ezzel a lehetőséggel. „Az utolsó ítélet hirdetése tehát megtérésre szólítja az embert. Vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot – mondja a bíró az áldottaknak.”
„Talán eleve erre vannak rendelve?” Az előbb és a később csak számunkra létezik. Ugyanakkor lehetetlen, hogy Isten egyeseket tetteiktől függetlenül ki akarna zárni az üdvösségből. Rajtunk áll, hogy az éhezőnek odaadjuk-e az ennivalót, hogy törődünk-e a ruhátlannal, a rabbal, a magányos beteggel. „Üdvösségünk tehát Isten kegyelmén kívül rajtunk, a mi szabad cselekedeteinken is múlik.” Ezek közé tartoznak az irgalmasság cselekedetei, amelyek természetesen nem az egyedüli üdvösségre vezető tettek, inkább „erős és mellbevágó példák”.
A többi feltétel, amelyekről Jézus máshol beszél, szorosan és bensőleg összefüggnek ezekkel. Még ha nem is látja ezt valaki világosan, akkor is örök érdeme, ha jót tesz embertársaival. Hát még, ha valaki tudja mindezt, ha megismerte Krisztust, szereti őt, és az ő kedvéért teszi mindazt, ami értékes az életében. Meg kell kérdeznünk magunktól: mi hogyan állunk ezzel?
Boldog Mária Terézia anya ezt a krisztusi üzenetet értette meg. Ezért szentelte életét az elhagyott gyerekeknek, a szegényeknek és az időseknek. „Ez az a tanúságtétel, amelyre ma is nagy szükségünk van. Hálásak vagyunk a nővéreknek kitartásukért. Kérjük számukra és az egész plébánia számára Isten bőséges áldását! Ámen” – zárta szentbeszédét Erdő Péter bíboros.
A szentmise záróáldását követően a hívek meghallgatták az óvodások énekét, majd vetített képes előadást láthattak a rend történetéről és Szent Józsefről nevezett Boldog Mária Terézia nővérről.
