Ferenc pápa – a Szentek Ügyeinek Kongregációja 2016. szeptember 27-i plenáris ülésének egyetértésével – megnyitja az utat azoknak a hívőknek a boldoggá avatása előtt, akiket a keresztény szeretet arra vezetett, hogy Krisztust követve felajánlják életüket felebarátjukért, szabad akaratból elfogadva ezzel a biztos és korai halált.
A Maiorem hac dilectionem kezdetű motu proprio (a pápa saját kezdeményezésére kiadott rendelkezése – a szerk.) János evangéliumát idézi: „Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint ha valaki életét adja barátaiért” (Jn 15,13).
A L’Osservatore Romano vatikáni napilapban Marcello Bartolucci érsek, a Szentek Ügyei Kongregációjának titkára elmagyarázta, hogy e döntésével Ferenc pápa kijelölt egy „negyedik utat” Isten szolgáinak boldoggá avatásához.
Eddig ez a három út létezett: vértanúság, hősies erények és a meglévő kultusz elismerése. (Ez utóbbi az úgynevezett „egyenértékű” szentté avatás: canonisatio aequipollens. Akkor alkalmazzák, amikor kiemelkedő egyházi jelentőségű személyekről van szó, akiket ősi, kiterjedt liturgikus tisztelet övez, töretlen életszentség hírében állnak, és csodák kötődnek hozzájuk – a szerk.)
Most egy negyedik út társult e háromhoz: az élet felajánlása, amely ugyan bizonyos részleteiben hasonló a vértanúság és az erények hősies fokon való gyakorlásának útjához, de nem illik bele teljesen e kategóriákba. Egy új út ez, amely a hősies keresztény tanúságtétel értékét emeli ki.
A motu proprio pontosan megfogalmazza, mit jelent az életnek az a felajánlása, amely megfelelő ok lehet Isten szolgáinak boldoggá avatására. A következő kritériumoknak kell megfelelnie:
– az élet szabad és szándékos felajánlása, a biztos és közeli halál szeretetből való hősies elfogadása;
– kapcsolat az élet felajánlása és az idő előtti halál között;
– a keresztény erények legalább rendes fokú gyakorlása az élet felajánlása előtt és után, egészen a halálig;
– a szentség hírének elterjedése a halál után;
– a szentség és a csodajelek hírének létezése, legalább a halál után; a boldoggá avatáshoz Isten szolgájának halála után szükséges egy csoda is, amely az ő közbenjárása által történik.
*
Vincenzo Paglia érsek, a Pápai Életvédő Akadémia elnöke, Óscar Arnulfo Romero San Salvador-i érsek boldoggáavatási ügyének posztulátora a Nagyobb szeretete senkinek nincs annál kezdetű motu proprio kapcsán hangsúlyozta: „Vagy újra felfedezzük a jelenkori kereszténységben a vértanúságot, vagy úgy tekintünk kereszténységünkre, mintha az életünk valami járulékos eleme lenne.” Óscar Romero példája jól érzékelteti, mit jelent ez az új kritérium: a San Salvador-i érseket nem ateista üldözői gyilkolták meg, mert megvallotta a Szentháromságban való hitét, hanem keresztények ölték meg, mert azt akarta, hogy az evangéliumot a maga mélységében, életük odaajándékozásával éljék meg. Hozzátette, hogy korábban ez az aspektus került előtérbe a nácik által meggyilkolt Maximilian Kolbe és a maffia által meggyilkolt Dino Puglisi atyák ügyében is.
Jól kifejezi az élet felajánlását az a homília, amelyet Romero érsek a halálbrigádok által meggyilkolt pap barátja temetésén mondott: „A II. vatikáni zsinat a jelen élethelyzetünk miatt azt kéri minden mai kereszténytől, hogy legyen mártír, vagyis adja életét az Úrért és másokért. Vannak néhányan, akiktől az Úr egészen a vérük ontásáig kéri az életüket, de azt mindenkitől kéri, hogy adja az életét másokért. Egy anya, akinek méhében megfogan a magzat, a karjában hordozza, felneveli, védelmezi, szoptatja, megvédi a betegségektől, ez a mártír, mert az életét ajándékozza oda.” Akkor értjük meg a maga teljességében, hogy mit is jelent a vértanúság, ha felfedezzük benne az élet odaajándékozásának mozzanatát – magyarázta Paglia érsek.
Forrás: Avvenire.it
Fordította: Thullner Zsuzsanna
