Kolumbusz három hajója 1492. augusztus 3-án futott ki a spanyolországi Palos kikötőjéből. A vezérhajó neve eredetileg La Gallega (‘a gall’) volt, ám Kolumbusz az expedíció keresztény jellegét szerette volna hangsúlyozni, ezért a Santa Maria nevet adta a huszonöt méter hosszú, háromárbocos karakknak. Érdekes, hogy éppen ez futott zátonyra, s csak a másik két karavella, a Pinta (‘a festett’) és a Niña (‘a lány’) ért partot. A legenda szerint a vezérhajó karácsonykor járt szerencsétlenül, s Kolumbusz számára ez égi jel volt. Ki is adta a parancsot, hogy azon a helyen várost kell alapítani, s az Újvilágban létrehozott első település építéséhez fel kell használni a Santa Maria tölgyfa gerendáit és deszkáit.
Sokféle történetet említhetnénk még, hiszen Kolumbusz útja meglehetősen kalandosra sikeredett. Hol a legénység lázadozott, hol meg a Sargasso-tenger felszínét borító barnamoszat-szövedékkel kellett megküzdeniük. A Niña fedélzetéről október 12-én látta meg egy matróz a szárazföldet, amit Indiának véltek, valójában azonban a Bahamák egyik szigetén kötöttek ki, amelyet San Salvador (Szent Megváltó) névre kereszteltek. A vágyott keleti fűszereket nem találták, de hoztak helyettük dohányt, pulykát és ananászt. Kolumbusz hős lett Spanyolországban, neve a bátorsággal és az elszántsággal hozható összefüggésbe. Persze nem mindenki gondolja így. Az amerikai bennszülöttek képviselői a fehér zsarnokság hírnökének nevezték, s a hódító európait több helyen (például Japánban és Hondurasban) jelképes perben ítélték el gyilkosság, rablás, fosztogatás és még számos bűncselekmény miatt.
Tény, hogy Kolumbusz nagyratörő álmokat dédelgetett magában, és hatalomra vágyott (talán túlságosan is elszántan és erőszakosan). Ám ha elképzeléseihez nem ragaszkodott volna oly erősen, ma számos érdekes ismerettel, fontos kultúrnövénnyel – és egy új földrésszel lennénk szegényebbek. Ugyanakkor talán pontosabb, ha úgy fogalmazunk, Kolumbusz nem felfedezte, inkább „csak” megtalálta Amerikát…
