Fotó: Merényi Zita
– Különféle motivációval érkeznek hozzánk emberek. Egyeseknek az ismeretségi körükben, másoknak a gyerekük osztálytársai között van nevelt gyerek. Valahol, valamikor, valahogyan elindul bennük a gondolat, és lassan eljutnak oda, hogy felkeresnek minket.
Nézzünk egy példát. Bejelentkezik Önökhöz egy fiatal pár. Nyilvánvaló, hogy sok mindent megfontoltak már, ha azért telefonálnak, hogy nevelőszülőnek jelentkezzenek. Mi lesz a következő lépés, mire számítsanak?
– Először egy pszichológiai vizsgálaton kell átesniük. Megvizsgáljuk, alkalmas-e a személyiségük arra, hogy gyermeket neveljenek. Ha igen, akkor egy hatvanórás tanfolyamot kell elvégezniük. A képzés első része a döntést előkészítő tréning, ezt követi a harminckét órás nevelőszülői képzés.
Hogyan „készítik elő” a döntést?
– Az előkészítő képzés egy tréning jellegű oktatás: vitaindító, csoportos és négyszemközti beszélgetések sorozata. Ezek folyamán dől el, hogy a pár akarja-e vállalni azt, ami rá vár(hat), a tréner pedig azt vizsgálja, hogy a nevelőszülő-jelölt valóban bírja-e majd a kihívásokat.
Létezhet olyan tréneri állásfoglalás, hogy a pár nem léphet tovább a következő képzésre?
– Igen, de a tapasztalat inkább az, hogy aki a pszichológiai teszten átmegy, az eleve megfelel a kritériumoknak. Ha látunk olyan területet, amelyen a szülőnek még dolgoznia kell, vagy meg kell erősödnie, akkor beszélünk vele, hagyunk időt a változásra.
Mit foglal magában a képzés második szintje?
– A konkrét nevelőszülői képzés jogszabályi, társadalmi, egészségügyi, pszichológiai ismeretek átadását-elsajátítását jelenti. A teljes képzési folyamat négy-öt hónapig tart. Ezalatt tisztázódnak a kérdések, és a záróbeszélgetés során megszületik a válasz, hogy a jelöltek tényleg vállalják-e a nevelőszülői kihívásokat. Ugyanis adódhatnak nehéz élethelyzetek, s ilyen esetekben jobb, ha a nevelőszülő nem fogja menekülőre a dolgot, hanem higgadtságát megőrizve cselekszik, s ha mást nem is tesz, legalább felhív minket telefonon. Mi ugyanis nevelőszülői tanácsadóként mellettük állunk, segítünk a problémás helyzetekben.
Mi történik a közel féléves képzés végeztével?
– Ha vége van a tanfolyamnak, akkor a megyei kormányhivatalban kérjük az új nevelőszülő bejegyzését a nevelőszülői hálózat működési engedélyébe. Megkérdezzük a jelölteket, hogy valóban szeretnének-e nevelőszülőkként dolgozni. A tanfolyam elvégzése ugyanis önmagában nem kötelezi őket arra, hogy ezt tegyék. Ha igenlő választ kapunk, akkor megkezdődik az engedélyeztetés. Ez ahhoz szükséges, hogy biztonsággal kiadhassuk a gyermeket a nevelőszülőkhöz, bízva abban, hogy ez segítség lesz számára, és a szükségleteinek megfelelő családban nevelkedhet.
Gondoljuk meg, hogy ezek a gyerekek szinte minden esetben traumákat éltek át, vagy fogyatékkal élnek, lakhatási, neveltetési körülményeik miatt jutottak oda, hogy nevelőszülőkhöz kerülnek. Akadnak köztük, akik még csecsemőkorúak, de sokan már elérték a tizenéves kort is.
Az Önök országos hálózatában hány szülő vállalja ezt a szolgálatot?
– Nevelőszülőink jelenleg több mint százan vannak, tizenkét megyében kétszáztíz gyermeket tudtunk elhelyezni náluk. Ehhez tudni kell, hogy a jogszabályok keretén belül történik a gyermekek elhelyezése. Az biztos, hogy még sok nevelőszülőre lenne szükségünk!
A kormány 2014-ben indított egy programot, amelynek lényege, hogy a gyermekotthonokból nevelőszülőkhöz kell kihelyezni a tizenkét év alatti gyerekeket. Ez azóta is nagy megterhelést jelent a hálózatnak. Lassan megvalósuló folyamat, és időközben új gyermekek is bekerülnek a rendszerbe. Majdnem mindennap kapunk valamelyik szakszolgálattól (TEGYESZ) ajánlásokat.
A nevelőszülőség anyagi juttatással is együtt jár…
– Igen, bár nehéz ezt forintosítani, családonként állapítják meg a „fizetést”. Több részből áll össze az a kereset, amit kapnak. A nevelőszülői díj függ a gyerekek számától, illetve attól, hogy a gyerek normális, speciális vagy különleges nevelési igényű. Ezt a pénzt a nevelőszülő természetesen arra költi, amire akarja. A juttatás másik része az úgynevezett ellátmány, ezt a gyerekre kell fordítani (ruházkodás, étkeztetés, iskoláztatás). A nevelőszülői fizetés 2014 óta nyugdíjalapot képez, járulékköteles, rendes keresetnek minősül, és a minimálbérhez van kötve. Tény azonban, hogy ebből megélni nem lehet.
Gondolom, akik felkeresik Önöket, nem a megélhetés érdekében választják ezt a hivatást.
– Ez valóban így van. A nevelőszülő célja, hogy segítse a gyerek visszakerülését a vér szerinti szülőkhöz úgynevezett hazagondozásra, habár ez nem minden esetben valósulhat meg.
Mi jelent megerősítést ebben a szolgálatban?
– Válaszul talán egy példát említenék. A tavalyi év végén a Kézenfogva Alapítvány meghirdetett egy pályázatot, amelyre olyan nevelőszülőket kerestek, akik kizárólag fogyatékos gyermekeket neveltek.
Ötvenhét pályázat érkezett, és három nevelőszülőt díjaztak. Két díjazott a máltai szeretetszolgálat nevelőszülői hálózatából került ki, egy Budapestről és egy Pécs mellől.
Elmondhatom róluk, hogy istenhívő emberek, és úgy gondolom, hogy azt a fel-
adatot, amit végeznek (a Pécs mellett élő húsz-huszonöt éve, a fővárosi „csak” tíz éve), másképp nem is tudnák ellátni, mint abban a bizalomban, hitben, hogy van Valaki, aki segít minket a hétköznapi gondokban, nehézségekben.
Ők olyan fogyatékos gyerekeket neveltek, akiket senki más nem vállalt. A fővárosi díjazott legutóbbi története konkrét válasz a kérdésére. Tavaly februárban született egy kislány, Down-szindrómát állapítottak meg nála, és olyan szívproblémával jött világra, amelynek a megműtését egyetlen orvos sem vállalta. A nevelőszülők azzal a szándékkal fogadták magukhoz – sőt, naponta hívogattak, segítségemet kérve a gyermek mielőbbi elhelyezésében –, hogy legalább addig, amíg él, szerető közeg vegye körül. A kislány ma több mint másfél éves.
