Aki az égbe tud kapaszkodni

Egy olyan közösségben, amelynek határozott értékrendje és világképe van. Szent Benedek regulája szerint nekem mindenütt, mindig az igazságot kell keresnem, mindig a jobbra kell törekednem, és ha ezt teszem, akkor szerzetesi életet élek” – vallotta nemrég egy interjúban Korzenszky Richárd bencés szerzetes. Ugyanezt mondta volna az elmúlt évtizedek bármely napján. Korzenszky Richárd mindig ugyanazt mondja, de mindig másként. Szeretet, rend, hűség, tisztesség, igazság, munka. Ezek a kulcsszavak. Valójában nincs is szükség másra. Az egyszerű élet tiszta és érthető. Őszinte és sugárzó. Korzenszky Richárdé ilyen. Amikor hetvenedik születésnapján köszöntjük, nem lengethetünk csiricsáré szóvirágbokrétákat. Nem illik a nagy tekintélyű, országszerte ismert tudós pap tanárhoz, művelődésszervezőhöz – régen népművelőnek mondták –, az ékesszólás és szépírás mesteréhez, aki fényképezőgépével éppolyan természetességgel fogja meg a pillanatokat, mint érteti meg beszédeiben hallgatóival az Örökkévalót. Közel két évtizede él Tihanyban, a magyarság fontos és kedves településén. Ahol ott suhognak első olyan szavaink, melyek írásban is megmaradtak: Fehérvárra menő hadi utu reá, ahol Szent Istvánnal találkozni sem tűnik lehetetlennek, ahol Csokonai Vitéz Mihály belekiabálta Lilla nevét a Balaton fölötti égbe, és Lilla válaszolt neki.

 A tihanyi bencés monostor délnyugatra néző ablakában pedig ott áll 2011 telében a perjel, látja mindazt, ami volt és van, talán azt is, ami lesz. Áll Korzenszky Richárd az időben, néha belefényképez a balatoni szélbe, áll fölöttünk a tihanyi bencés perjel, és ettől itt lent minden békés, nyugodt és derűs lesz. A bencés monostorok legtöbbje hegyre épült. Monte Cassino, Pannonhalma, Melk, Tihany mind ott van. A bencések közel vannak az éghez. Talán ezért árad Richárd atyából is mindig az a napfényes, békés derű, amely sokunkból gyakran hiányzik. De akárhányszor találkozunk vele, megkapjuk tőle ezt a békét.

Harmincnégy évvel ezelőtt az Új Tükör című hetilapban valaki otrombán megtámadta az egyházi iskolákat. Nem volt ez szokatlan akkortájt, még kommunizmus volt. A hazug és durva vádak ellen tiltakozva levelet írtam az újságnak. Becsületükre legyen mondva, közölték. Három nappal később levelet kaptam a Pannonhalmi Bencés Gimnázium igazgatójától. Rövid és tiszta mondatokkal megköszönte kiállásom, amit bátorságnak nevezett. Korzenszky Richárdnak hívták. Nem voltam én sem bátor, sem hős, egyszerűen azt tettem, amit Pannonhalmán, bencés tanáraimtól tanultam: igazat mondtam. Évtizedek elteltével mondtam csak el Korzenszky Richárdnak, hogy ez a levele indított el az írás-újságírás útján. Hány ilyen levél, hány ilyen pontos mondat tehette sínre a tanítványok, hívek életét? Rengeteg. De lehet-e más dolga annak, aki mindig az igazságot keresi és a jobbra törekszik? Richárd, hetvenedik születésnapodon azt kívánjuk, hogy az Isten még sokáig tartson közöttünk, mert szükségünk van egyszerű és tiszta életedre.