Miután 2009-ben a megbízatásom lejárt, tartományfőnököm újból tanítással bízott meg. A Sapientián lettem teljes állású oktató. Római tartózkodásom hat éve alatt nagy fejlődésen ment keresztül a főiskola, de irányvonalával könnyen tudtam azonosulni. Sok fiatal kollégával találkoztam. Sokféleségünk ellenére mindenkiben megvolt az igény és a szándék a szakmai párbeszédre. Egy évvel hazatérésem után rektor-helyettessé neveztek ki. Az intézmény fenntartói – a bencés, a ferences és a piarista rend vezetői – tudták, hogy már a kezdeteknél részt vettem a munkában, talán ezért is esett rám a választásuk. Most, újabb két év elteltével, amikor Orosz Lóránt megbízatása lejárt, engem választottak meg rektornak.
– Említette, hogy a főiskola alapításában is részt vett. Miért és miként jött létre az intézmény? – A rendszerváltozást követő időkben a bencés, a ferences, a piarista és a zirci ciszterci főiskolát hivatalosan is elismert intézményként jegyezték be a felsőoktatási törvény mellékletébe. Valamivel később az állam ellenőrizni akarta, hogy a felsőoktatási intézmények valóban megfelelnek- e az elvárásoknak. Mi úgy éreztük, hogy komolyan kell venni ezt a kérdést, hiszen a képzés színvonalának biztosítása végső soron az intézménynek is jót tesz. 1995 körül, amikor hazánkban elindultak a felsőoktatási integrációs és akkreditációs folyamatok, kidolgoztunk egy pályázatot a négy főiskola egyesítésére. Bár a ciszterek végül visszaléptek, a másik három rend elnyerte a lehetőséget. Így jött létre előbb a felsőoktatási szövetség, majd az egyesített intézmény. Végül 2000-ben megvalósult a fizikailag is egy helyen működő oktatás a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán.
– Nagyon fiatal intézmény rektora lett.
– A Sapientia egyszerre nagyon fiatal és nagyon régi intézmény. Fiatal, hiszen alapításának éve 1999. Másfelől viszont nagyon öreg, hiszen a szerzetesoktatás évszázadokra visszanyúló hagyományait viszi tovább.
– Nem csak szerzetesek tanulnak itt…
– Máig ők vannak a középpontban, de – miután mindhárom alapító tanító rend is – kezdettől fogva világos volt, hogy különös érzékenységgel kell a katolikus iskolák felé fordulnunk. Úgy próbáljuk segíteni a munkájukat, hogy a főiskolán hitoktatókat, hittanárokat is képezünk. Komoly és alapos pedagógiai tanmenetet dolgoztunk ki számukra. A piarista Lukács László gondolata volt – és ebben valamennyien egyetértettünk –, hogy főiskolánknak legyen neves szakemberek közreműködésével megvalósuló, önálló pedagógiai és pszichológiai alapképzése is. Mindez komoly erőforrást jelentett számunkra, és nagy vívmánya volt a Sapientiának. Az oktatókkal szoros együttműködésben születtek meg a képzési tervek, indultak el a kutatások. – Ennek nyomán születtek meg a főiskola különféle intézetei.
– Több is létrejött a Sapientia égisze alatt, és a választható szakok száma szintén növekedett. Amikor elindítottuk a lelkipásztori munkatársak képzését, még volt arra remény, hogy ennek az egyházi hivatásnak megteremthetők az egzisztenciális feltételei. Mára már ezen a téren is érezhető a válság szele. Kiderült, hogy ez – pénzügyi lehetőségek híján – nem fog működni. A képzési skálát viszont igyekeztünk nagyon sokszínűvé tenni. Megjelent az oktatásban például az etika, a család- és gyermekvédő tanárok képzése. Egyes intézetek – a családteológiai, a neveléstudományi és a szerzetesteológiai – több tanszék oktatóinak bevonásával működnek, és széles tudományterületeket ölelnek magukba. A családpedagógiai intézetet például 2001 novemberében azzal a céllal hoztuk létre, hogy sajátos eszközeivel járuljon hozzá a boldogabb családi életre neveléshez és a családok életének segítéséhez. Kezdettől fontosnak tartottuk, hogy államilag elismert kurzusokat indítsunk. Így a hittanárképzés mellett egyházi és világi iskolákban, önkormányzatoknál, szociális intézményekben is hasznosítható diplomát tudnak szerezni hallgatóink. Az eredmények között említeném meg azt is, hogy újabban sikerült megállapodásokat kötnünk más felsőoktatási intézményekkel, így hallgatóink már „áthallgathatnak” más egyetemekre is, illetve ezeken a helyeken is felvehetnek egy-egy szakot.
Elindítottuk a gyermek- és ifjúságvédelmi tanácsadó szakképzésünket is, amely nem pedagógiai képzés. Örömmel látjuk, hogy az iskolák egyre nagyobb számban ismerik fel: nem elég, ha a tanári kar egyik tagját megbízzák gyermekvédelmi feladatokkal, erre a területre jól képzett szakemberek kellenek. Szakirányunk ehhez nyújt jogi, pszichológiai, szociális, társadalomelméleti hátteret. Aki ezt a munkát vállalja, tudja, hogy nem várhat az üzleti szférára jellemző fizetéseket. Erre a szakra olyan önfeláldozó emberek jelentkeznek, akik a családokért szeretnének dolgozni. Életüket teszik fel mások segítésére.
– Hány hallgatója és hány oktatója van a főiskolának?
– Háromszázhetvenöt hallgató jár hozzánk. Egyharmaduk nappali szakon tanul, kétharmaduk esti, illetve levelező képzésben vesz részt. Így körülbelül százhúsz nappali tagozatos hallgatónk van. Ennek a létszámnak körülbelül a fele szerzetes, de sajnos ez az arány egyre csökken. Amíg a rendszerváltozás első tíz évében minden esztendőben körülbelül hatvan férfi és ugyanennyi női szerzetesi hivatás jelentkezett, addig mostanra a számuk jelentősen visszaesett. Pedig rendkívül jó hivatásgondozó csapat működik nálunk, amelynek tagjai – az Iránytű elnevezésű program keretében – kéthetente tartanak összejöveteleket. Egyáltalán nem az a céljuk, hogy a fiatalokat rábeszéljék a szerzetesi életre, hanem hallgatóink önismeretét próbálják erősíteni. Megalapozott döntésre biztatják őket, és ezzel elérik, hogy a fiatalok komoly döntést hozzanak arról, belépnek-e valamelyik rendbe, vagy sem. Oktatói létszámunk nyolcvan fő, ám ebből sokan óraadó tanárok, az adott területek legjobb szakemberei. A Sapientia-főiskolának körülbelül harminc főállású oktatója van.
– Ápolnak-e külföldi kapcsolatokat?
– Az Erasmus-program keretében hallgatóink ösztöndíjjal mehetnek elsősorban Leuvenbe, de Bécsbe és Kolozsvárra is. Jó a viszonyunk a domonkosok oxfordi teológiai iskolájával is. A főiskola alapítása óta tudjuk, hogy szükségünk van kapcsolódási pontra. Ez a kapocs a bencések római egyeteme, a San Anselmo. Ők affiliálták teológus szakunkat. Ennek köszönhető, hogy itt tanuló növendékeink mindenhol elismert bakkalaureátust, azt követően pedig doktori fokozatot is szerezhetnek. Együttműködünk a római ferences egyetemmel is, ahonnan neves professzorok járnak hozzánk szemináriumokat tartani. A három alapító és fenntartó rend római központjával is folyamatos és élő a kapcsolatunk.
– Rektorként milyen új terveket kíván megvalósítani?
– Mások a tervek és mások a vágyak… A jelenlegi törvényi háttér ismeretében a puszta fennmaradásunk, az intézmény fenntartása is komoly kihívást jelent. Ám nem csupán a nehézségekről szeretnék szólni. Nagyon jó hangulat alakult ki a főiskolán. Magam is úgy tekintek az intézményre, mint a keresztény élet terére. Ez nem egy formális hivatal, itt az oktatók és a diákok a maguk kereszténységét is napról napra megélik, elmélyítik. Ennek az értéknek a megtartása komoly feladatot jelent számomra – a lelkivezetés, a csoportos programok terén is. Kiemelten fontosnak tartom, hogy ezt a szellemiséget meg tudjuk őrizni, sőt, esetleg tovább erősítsük. Tervezem továbbá, hogy az egyénileg kiválóan működő oktatók és tanszékek közös műhelyeket alkossanak. Ez semmiképpen nem a sokszínűség összemosását, a szemléletmódok különbözőségeinek elutasítását jelentené, épp ellenkezőleg: egymás mélyebb megismerését szolgálná.
Fotó: Bókay László
A Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola pótfelvételit hirdet minden képzésére. Jelentkezni augusztus 10-éig lehet a tanulmányi osztályon: 1052 Budapest, Piarista köz 1., II. emelet 205. szoba; e-mail: tanulmanyi.osztaly@ sapientia.hu; tel.: nappali tagozat: 06-1/486-4484; esti és levelező tagozat: 06-1/486 4482. A pótfelvételi időpontja: augusztus 23–24. További részletek a 14. oldalon található hirdetésben.
