Fotó: Kissimon István (képgaléria)
A templom a turisták előtt még zárva; kiírás figyelmeztet erre. A középkorász régész már reggel a terepen van, ő enged be a főkapun. A rendezett „gödör” előtt állva azonnal szembetűnik az előd, a román kori épület félköríves záródású apszisa. Ősi egyszerűséget, rendíthetetlen szilárdságot tükröző tiszta forma. A főbejárattól nézve először túl „közelinek”, viszonylag kicsinek tűnik a leendő altemplom kirajzolódó területe, de az ideiglenes lejáró felé haladva, oldalról nézve kitágul a tér; igazán innen látszik, hogy milyen tekintélyes a feltárt rész. Megkerüljük a szentély említett zárófalát, Kovács Eszter az egyik gótikus pillér tövéből letekintve sorolja az elmúlt év eredményeit: „A középkori kettős sír alatt, a tömött fekete réteg rómaiak előtti »szórványos« leletanyagot őrzött meg. Valószínűleg középső bronzkoriak a kerámiatöredékek, a fellelt kelta anyag pedig az úgynevezett La Tène-kultúra idejére datálható. Első és második századi római leletek is előkerültek. A korábbi védelmi rendszer, a Dunával párhuzamos, észak–déli irányú sáncárok (fossa) betöltése után, a IV. században kezdték el itt a katonai tábor építését. Az erődítmény öt-hat építési periódusát sikerült meghatározni a legutóbbi kutatások során. Az V. század közepén a rómaiak feladták Pannónia provinciát, amely a hunok szállásterülete lett… Itt egy nagy »hiátus« következik, a népvándorlás korából ugyanis nem maradtak »jelek« a templom területén belül. Ami konkrétum: a XII–XIII. század fordulóján épült meg a román stílusú templom, amelynek kiegészítéseit-átépítéseit is sikerült nyomon követnünk. Már a tavaly nyári kutatás során kiderült, hogy a déli oldalhajó szentélyét megerősítették egy köpenyfallal. Újdonság viszont, hogy a főszentély délkeleti sarkánál, az alapozásba bekötve megtaláltunk egy másik építési periódusra utaló részletet: feltételezhetően az akkori templom mellé épített (temető)kápolna alapfalait, illetve nyugatról nyíló bejáratát. A nagy szentélybővítés idején a román kori szentéllyel együtt aztán ezt is elbontották. Ez egyértelműen kiderült, hiszen a most is álló gótikus szentélyfal »elvágja« ennek az egykori épületnek a falszövetét.”
A vezető régész azt is elmondja, hogy a tél folyamán végzett kutatások során előkerült, a román templomfalakon „kívüli” részeket visszatöltik; a régi-új födém majd lezárja-lefedi az említett kápolna területét is. A körben talált, beazonosíthatatlan emberi maradványokat méltó helyre, ide temetik vissza.
A XIV. századi szentélybővítés során a gótikus pillérek alapozásához az elbontott román kori szentély köveit használták fel. E robusztus tömbökben is a korábbi templom építőanyagként felhasznált részleteit fedezhetjük fel: faragott párkányt, külső és belső lábazati elemeket… – de még olyan kvádereket is, amelyeken megmaradtak a román kori kifestés maradványai.
A járószint visszaállítása után az „alapok között” bejárható lesz a XII–XIII. század fordulóján emelt – egykor háromhajós, félköríves szentélyzáródású, boltozatos – román templom. A jelenleg az ásatási terület közepén magasodó, különleges, középkori kettős téglasírt lesüllyesztik, így az nem fogja megtörni a leendő – nagyjából 2,7 méter belmagasságú – altemplom egységes terét.
A kérdésre, hogy mit tart a feltárás legfontosabb, legnagyobb eredményének, Kovács Eszter a bőség zavarával válaszol: „Nehéz lenne kiemelni valamit. A legnagyobb meglepetés talán az, hogy a templom múltja, kiépülésének története annál is gazdagabb és sokrétűbb, mint amilyennek eddig tudtuk-sejtettük. A korábbinál több periódust tudunk megkülönböztetni, és bizonyos feltételezéseket sikerült pró és kontra tisztázni. Persze az eredmények nyomán új kérdések is felmerültek, ezek megválaszolása a jövő kutatóinak feladata lesz.”
A tervek szerint később kőtárat, valamint a XVIII. századból megmaradt értékes liturgikus tárgyakat, miseruhákat őrző kincstárat is kialakítanak az új térben; a Budapesti Történeti Múzeumban pedig a budavári Nagyboldogasszony- (Mátyás-) templom múltját feldolgozó reprezentatív tárlathoz hasonló kiállítás nyílik a pesti Nagyboldogasszony-templom „kétezer” évéről.
