Ahol kitárult az ég ajtaja

Európa egyik leglátogatottabb kegyhelyére – ahol százötven évvel ezelőtt a Szűzanya tizennyolcszor megjelent Bernadettnek, a kis pásztorlánynak – május végén két napra a világ minden tájáról érkeztek magyarok. A Makrovilág öt busza mellett más irodák szervezésében is jöttek zarándokok, köztük felvidéki, kárpátaljai és erdélyi magyarok is, valamint hazánkfiai Európa más országaiból, sőt a tengerentúlról is.

Az a busz, melyen Seregély István érsek is utazott, a hajnali indulás után Szlovénia felé vette útját. A zarándokok a reggeli imádság után az érsek tanácsait, figyelmeztetését hallgatták, aki sokszor járt már Lourdes-ban, és más kegyhelyekre is vezetett már zarándoklatot. A főpap tanácsai hol a lelki elmélyülést, hol pedig a gyakorlati életet szolgálták. Kérte, hogy mindenki legyen a másik iránt türelmes. Szorgalmazta, hogy a kegyhely különböző fontos helyszínei előtt mindenki fogalmazza meg kéréseit, a szentmisék hallgatásának szándékait, hogy hazatérve ne érezzen mulasztást, ne bánkódjék, hogy lelkének terheiből néhányat elfelejtett Mária elé vinni. Szólt azonban arról is, hogy hol és mit érdemes Lourdes-ban kegytárgyként vásárolni, illetve figyelmeztetett mindenkit a pontosságra, hogy ne legyünk egymás terhére. Mariborban álltunk meg először, hogy a Keresztelő Szent János nevét viselő katedrálisban a többi buszon utazó zarándokkal együtt szentmisén vegyünk részt. Jozef Smej segédpüspök fogadta a magyar híveket, a szentmise kezdetén anyanyelvünkön köszöntött minket. Azt is elmondta, hogy 1941 és 1944 között a szombathelyi szemináriumban tanult, s ebben a városban szentelték pappá. Szavait hatalmas taps követte, hiszen nagyon szépen beszélte nyelvünket. A szentmise után a templom előtt beszélgetve azt is elmesélte, hogy magyarországi tartózkodása után szlovénre fordította Gárdonyi Géza két regényét, melyek hazájában nagy sikert arattak. E sorok írójában ezen a szentmisén vált nyilvánvalóvá, hogy a közel ötszáz magyar zarándok mindegyikének komoly oka van, hogy felkeresse Lourdes-ot. Egy kedves fiatal fiú, aki édesapjával utazott buszunkon, mint kiderült, hároméves kora óta egy kötelező oltás miatt súlyos cukorbetegségben szenved. A templomban egy fiatalasszony hirtelen rosszul lett, elájult, s férjétől tudtam meg, hogy asztmás, gyakorta vannak erős rohamai. Aztán persze az Olaszországon átvezető hosszú buszúton számtalan más testi és lelki baj került napvilágra az egymással beszélgető emberek közt. Sokan jöttek, mert testi bajuk van, de jöttek olyanok is, akik, ha nem is részletezték, de elmondták, valamilyen lelki válság miatt indultak útnak. Arról már hazafelé beszélt Mandula József atya, hogy sokan kérték őt, imádkozzék a kegyhelyen egy-egy családi válság oldódásáért, vagy idősebbek, fiatalabbak testi-lelki bajának javulásáért. Szintén ő mondta, hogy meggyőződése: égi Édesanyánk saját és ránk bízott kéréseinket mind fia elé viszi az alkalmas pillanatban, s ha nem is minden esetben a mi akaratunk szerint, de orvosolja azokat. Egy férfi elmesélte, hogy feleségét a negyvenedik házassági évfordulójuk meglepetéseként fizette be az útra. Őket aztán Lourdes-ban, az egyik szentmise alkalmával Seregély István külön meg is áldotta. Békében, szeretetben, a másikat elfogadva, imádkozva és énekelve érkeztünk a kegyhelyre. Százötvennégy évvel ezelőtt Boldog IX. Piusz pápa kihirdette a Szeplőtelen Fogantatás dogmáját, amelyen a korabeli liberális francia sajtó sokat gúnyolódott. A Szűzanya négy évvel később, egy elhagyatott pireneusi faluban, Lourdes-ban megjelent Bernadettnek, és úgy mutatkozott be: „én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás.” Valami elindult a világban… A Szűzanya Soubirous Szent Bernadett, e tizennégy éves, beteg kislány által a megtérés, a bűnbánat és a gyógyulás kegyelmének üzenetét küldte az embereknek. Azóta egyre többen keresik fel a kegyhelyet, manapság már évente közel hatmillióan – közöttük négyszázezer súlyos beteg –, hogy részesüljenek a különös kegyelemben, melyet itt minden ember megtapasztalhat. Naponta két körmenetet tartanak a kegyhelyen, ezeken nagyon sokan vesznek részt. Az egyik a betegek szertartása délután, a másik, gyertyás körmenet pedig este kezdődik, melynek során a világ minden tájáról érkező zarándokok együtt éneklik a lourdes-i himnuszt, és részeként az Ave Mariát, amikor a kezükben tartott gyertyákat magasra emelik. A gyógyulások kivizsgálására nemzetközi orvosi bizottságot állítottak fel, amely az elmúlt százötven év alatt kétezernél több csodásnak vélt esetről adott ki igazolást, melyek közül az egyház eddig hatvanhatról ismerte el, hogy valóban csoda történt. Persze többen vannak, akik nem gyógyulnak meg csodás körülmények közt, ám akár testi, akár lelki bajokat visznek a világ e különösen sok kegyelmet sugárzó helyére – ahol tizennyolc alkalommal kitárult az ég ajtaja, hogy bepillanthassunk oda –, hazatérve ők is boldogabbak, s békésebben veszik tudomásul a rájuk nehezedő terheket, mert Lourdes sokakat megindít.