A IV. század elején már püspöki székhely volt. A keresztény közösség nagyrészt szegény emberekből és néhány tehetős asszonyból állt. A három nővér valószínűleg családja közreműködése nélkül vált Krisztus követőjévé. A keresztény írásokat tanulmányozták, imádkoztak, jámborul éltek. Békés életük azonban nem tartott sokáig.
Diocletianus császár meg akarta erősíteni a pogány római államvallást: 303-as rendeletében elrendelte a keresztény templomok lerombolását és a krisztusi tanokat tartalmazó írások lefoglalását. Az ellenszegülőkre a birodalom minden részén kegyetlen üldözés várt. A császári parancsokat Thesszalonikében is végrehajtották. Agapé, Khionia és Eiréné nem szolgáltatták ki könyveiket. Elrejtőztek, hogy ne kelljen részt venniük a pogány áldozatokon. Egy év elteltével azonban más fiatal keresztényekkel együtt a poroszlók kezébe kerültek, s a helytartó elé vezették őket. Vallatásuk szó szerinti szövege fennmaradt. Ebből tudjuk, hogy a fiatal nők elszántan kitartottak hitük mellett.
Agapét és Khioniát máglyahalálra ítélték. Eirénének fiatal kora miatt továbbra is fogságban kellett maradnia. Később ismét elővezették, és a nála megtalált szent iratok miatt elítélték. Átadták a piac felügyelőinek, és a város nyilvánosházában meztelenül közszemlére állították. Egyetlen férfi sem merte még csak megérinteni sem. Végül őt is máglyára küldték.
