Kiss Miklós gyöngyösi helytörténész arról beszélt lapunknak, hogy milyen, szinte csodaszámba illő módon tudják megmenteni a Guba Pál hamvait is őrző kálváriát, és a kiváló piarista tanár életének meghatározó mozzanatairól is beszélt lapunknak. Guba Pál Jobbágyiban született 1861-ben. Édesapja molnár volt, így gyermekéveit Solymoson, a Guba-malomban töltötte. Később a család házat vett Gyöngyösön, így iskoláit már ott kezdte. A ferenceseknél járt algimnáziumba, majd Egerben tanult. Jászberényben érettségizett. 1880-ban belépett a piarista rendbe. Teológiai tanulmányait Nyitrán, az egyetemet pedig Kolozsvárott végezte. Magyar
– latin szakos tanári diplomát szerzett. 1885-ben szentelték pappá. Tanári pályája Kisszebenben kezdődött, majd Nagykárolyban, a piarista gimnáziumban dolgozott, ahol 1889–91-ben Ady Endre osztályfőnöke volt. Irodalomtörténeti érdekesség, hogy Ady, aki református volt, egy versében megpendíti a katolizálás gondolatát, majd egy levelében újra felbukkan ez a motívum. Egy tanulmány szerint nagy költőnk még ministrálhatott is általa nagyon tisztelt tanárának, Guba Pálnak, aki évtizedekkel később beszélt is erről. Pali bácsinak óriási tehetsége volt a közösségek megszervezéséhez, élete során közel húszezer zarándokot vezetett el Mariazellbe, Lourdesba, Rómába és a Szentföldre. 1920-ban nyugdíjba vonult, hazatért Gyöngyösre, és a közkórházban kapott lelkészi állást. A kálvária gondnoki teendőit is ellátta. Szolgálata idején készültek el a rendkívül értékes stációképek zsolnai majolikából. Gyöngyösi éveinek szinte minden percét kitöltötte az egyházi kincsek gyűjtése, rendszerezése, bemutatása. Jelentős szerepet vállalt a városi és az egyházi gyűjtemény létrehozásában. Vasmisésként, a piarista rend legidősebb tagjaként, 1952-ben életének kilencvenegyedik évében halt meg. Gyöngyösön, az általa felújított és annyira szeretett kálvária kertjében temették el. Kiss Miklósné Magyari Hajnalka meséli: – Volt egy nagy műtétem, és a lábadozás idején sokat sétáltunk itt a környéken. A kálvária közel van hozzánk. Amikor először arra jártunk, mindketten megdöbbentünk, hogy micsoda pusztítást végzett rajta az idő és az emberek. Minden romokban volt. Meg akartuk szüntetni ezt az állapotot. A férjem és a fiam először Guba Pál sírját hozta rendbe: kiszabadították a fák, bokrok fogságából, és szép táblát helyeztek el a sírkeresztjén. A kálvária környékén épült egy lakóliget, gyönyörű házakkal. Odaadtam a tervezőjének és a feleségének a Guba Pálról írt versemet. Annyira meghatotta, hogy elhatározta: felépíti a kálvária tornyát. És ezzel elkezdődött a kálvária megmentése.
– Füleki Péterről és Füleki Gáborról van szó, az építész testvérpárról, akiknek az édesapjával együtt dolgoztam
– mondja a férj, Kiss Miklós.
– Az ő nagypapájuk végezte a kálvária 1930-as évekbeli felújítását, azt, amit Guba Pál irányított. A Füleki család úgy döntött: vállalják a kálvária kaputornyának felépítését. Villámcsapás döntötte össze korábban. Létrehoztak egy alapítványt, amelybe a város tette bele az alaptőkét. A torony ma már áll. Az újjáépítést szeretnénk folytatni, de nincs rá pénzünk. Gyűjtünk. Az egyik utcabélink, Detk község polgármestere, Pelle Sándor, látva az erőfeszítéseinket, úgy döntött, hogy vállalja a kapu elkészíttetését egy kovácsmesterrel. Ma már a kapu is ott van már a torony alatt. Ünnep számunkra minden ilyen esemény. Előbb-utóbb újra régi fényében fog állni ez a gyönyörű épületegyüttes.
